A Magyar Hidrológiai Társaság XXIII. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2005. július 6-7.)

3/b. szekció: VÍZI KÖRNYEZET- ÉS TERMÉSZETVÉDELEM; Természet közeli vízgazdálkodás - Dr. Molnár Anikó, ÉDUKÖVIZIG: A vízszennyezéssel okozott károk megtérítése

magatartás közötti okozati összefüggést kell bizonyítani, a kár mértéke és a jogellenes magatartás közöttit nem. A bíróság több tanú vallomása ellenére nem tartotta bizonyítottnak az olajfolyás mértékét, de egy tanú vallomása alapján bizonyítottnak vette a víz által sodort olajoshordók létét. Az ítélet ellen ezen, és más okokból fellebbeztünk, a másodfokon eljáró bíróság a bizonyítottság hiányára tekintettel hatályon kívül helyezte az első fokú ítéletet, és új eljárásra kötelezte a városi bíróságot. A másodfokon eljáró bíróság végzésében kifejtette, hogy ezen kártérítési per sajátos, vízminőségi kárelhárítási költségek behajtására irányuló per, így a bíróságot fokozottan terheli a bizonyítandó tényekről, és a bizonyítási teherről szóló tájékoztatási kötelezettsége. Jogerős ítélet még nincsen. 2) A második jogesetünkben, szintén 2002-ben a Marcal folyóba torkolló ún. Kis-Séd vízfolyáson történt szennyezés, amely így a Marcalra is jelentős kihatással volt. A szennyezés, amely hígtrágya-öntözésből származott, egy Kis-Séd melletti alagcsövezett szántóföldről folyt-szivárgott be a vízbe, úgy, hogy a hígtrágya-öntözéskor jelentős esőzés volt, és emiatt a talaj telített volt. A Kis-Séd beletorkollik a Marcalba, ahol jelentős halpusztulást okozott a hígtrágya. A halhullák leszedése és megsemmisítése volt a kárelhárítási költség tetemes része. A Kis-Séd és a Marcal felső szakasza nem tartozik a működési területünkbe, így másik igazgatósággal kellett együttműködni azért, hogy a behajtáshoz a szükséges bizonyítékokat felleljük. A hígtrágya túlöntözését a talajvédelmi hatóság is megállapította, több tanú is meghallgatásra került az ügyben, akik a túlöntözés helyén jártak, illetve olyanok is, akik a Marcalnál folytatták a kárelhárítási munkát. Az alperes jelen esetben is vitatott mindent, fő érve az volt, hogy a Kis-Séd 11 km-es szakasza „megszűrte” a hígtrágyaszennyezést, így az már nem juthatott a Marcalba. Az ügyben két szakértő is eljárt, akik nem látták egyértelműen bizonyítottnak az oksági láncolatot. Az egyik alátámasztotta a szennyezés megszűrésének lehetőségét, a másik szakvéleménye arra utalt, hogy konkrétan senki nem látta, hogy a hígtrágya belefolyik a Kis-Sédbe, másrészt a hígtrágyát véleménye szerint a talajnak fel kellett volna szívnia. Az ügyben ítélet még nem született. Ebben az esetben halmozottan jelentkezett az idő hatása (bizonyítási nehézségek, mivel a szántóföldön azóta is intenzív termelési tevékenység folyt), illetve az, hogy a több érintett hatóságtól nehéz volt összegyűjteni és logikai sorrendbe tenni a keletkezett iratokat, főleg úgy, hogy a szennyezés nem saját működési területen történt. 3) 2003. nyarán a 2002-es vízjáráshoz képest (árvizek) Igazgatóságunk működési területén elsősorban aszállyal küszködtünk. A kedvezőtlen hidrometeorológiai helyzethez hozzájárult az is, hogy az Oroszlány-Kecskédi vízfolyáson működő szennyvíztisztító rossz hatásfokkal történő működése miatt a kibocsátott szennyvíz jelentős vízminőségromlást idézett elő. Vízminőségi kárelhárítás keretében gondoskodtunk a vízpótlásról, a közeli nagy teljesítményű kutakat üzemeltetőket hatósági határozattal köteleztük a vízpótlásra. A kárelhárítás költsége – elsősorban a vízdíjaknak köszönhetően – tetemes nagyságrendűre rúgott, a károkozó szennyvíztisztító ezt önkéntesen nem volt hajlandó kifizetni. Jelen követelés az értékére tekintettel megyei bírósági hatáskörbe tartozott, és az eljáró bírák rugalmasan, a környezetszennyezéssel okozott károk felelősségi alakzatára összpontosítva vizsgálták az ügyet. Jelen esetben is bizonyítékként csatoltuk be a keletkezett kárelhárítási, hatósági iratokat, tanúkat jelöltünk meg, fényképeket csatoltunk.. Az alperes – látván, hogy az Igazgatóság a bizonyítási kötelezettségének eleget tett – egyezségi ajánlatot tett nekünk, mely összegére tekintettel részünkről is elfogadható volt, így a per egyezséggel zárult le. IV. Tapasztalatok Sajnos nem mindegyik bíróság látja át elsőre, hogy ezekben az esetekben, ha megjelöljük a környezetszennyezéssel okozott károk (Ptk. 345. §) jogalapját, akkor ez a mi bizonyítási terhünket quasi csökkenti, és az alperes kimentésére kell odafigyelni. Ilyen esetben a jogellenességet és okozati összefüggést az esetek nagy többségében könnyű bizonyítani, hiszen a károkozás – a fenti leírtak alapján – alapvetően jogellenes, az okozati összefüggést pedig hatósági határozatokkal és tanúkkal lehet bizonyítani. Emellett a kárt kell még, elsősorban tanúkkal és okirati bizonyítékokkal alátámasztani. Ha ez megtörtént, és az alperes nem tudja kimenteni magát (ez nagyon nehéz), akkor fennáll a kártérítési felelőssége. A fenti egyik jogeset kimutatta azt, hogy milyen nagy jelentősége van annak, hogy a különböző hatóságok jól együtt tudnak-e működni. Mivel a vízszennyezések több hatóság hatáskörét érintik, szóba jöhet az ÁNTSz, a Környezetvédelmi Felügyelőség (2005. január 1-jétől: Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség, továbbiakban: KTVF), a Növény-, és Talajvédelmi Szolgálat (talajból vízbe jutott szennyeződésnél). 5