A Magyar Hidrológiai Társaság XXIII. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2005. július 6-7.)

3/b. szekció: VÍZI KÖRNYEZET- ÉS TERMÉSZETVÉDELEM; Természet közeli vízgazdálkodás - Dr. Molnár Anikó, ÉDUKÖVIZIG: A vízszennyezéssel okozott károk megtérítése

általában elvárható, ezzel még nem menti ki magát. Azt kell bizonyítania, hogy a kárt a tevékenységi körén kívül eső és elháríthatatlan ok okozta. Ez már kemény dió. Az elháríthatatlanságot ugyanis objektív értelemben használja itt a törvény. Tehát ami a technika fejlettségére, állására tekintettel elhárítható, azt nem alapoz meg kimentést. A vízszennyezéssel okozott károk sok esetben rendkívül „primitív” okokból következnek be. Például kilyukad egy tartály, túlcsordul egy anyag, felborul egy hajó. Ezek az okok mindenféleképpen elháríthatóak, még szubjektíve is, nemhogy objektíve. A külső ok pedig a károkozón és annak tevékenységi körén kívül lévő kell hogy legyen. Ezt a kettőt – kimentésként – rendkívül nehezen lehet bizonyítani. Más problémakörből példaként lehetne említeni azt a kisgyereket, aki féktávolságon belül fut ki az autó elé. A kár fogalma: A jogirodalom többféle kártípust különböztet meg, így a károsult vagyonában beállott értékcsökkenést, az elmaradt vagyoni előnyt, a károkozással kapcsolatban felmerült költséget, a vagyoni és nem vagyoni kárt. A vízminőségi kárelhárítással kapcsolatosan kárként az a költség jelentkezik, ami valójában a vízminőségi kárelhárítás költsége. Ennek összetevőiről a vizek kártételei elleni védekezés finanszírozási és elszámolási rendjéről szóló 3/1977. (V. É. 4.) OVH utasítás. Ez tartalmazza, hogy a készültség (védekezés) esetén milyen költségeket lehet elszámolni. Ide sorolható: munkabér, anyagok, eszközök, szállítás, dokumentálás. Az új Ptk. koncepciója: Az új Kódex kártérítési felelősségi jogról szóló részét a tervezet továbbra is általános és különös konstrukcióban kívánja felépíteni. Eszerint a rész általános fejezete - „A felelősség általános szabályai” cím alatt - tartalmazná a deliktuális felelősség általánosnak tekinthető alakzatát, a felelősségi jog valamennyi általánosítható szabályát, továbbá a felelősségi szankciókat, tehát a kártérítés módjára és mértékére vonatkozó rendelkezéseket. A rész különös fejezetében - „A felelősség egyes esetei” címmel - nyernének elhelyezést a speciális felelősségi és kártalanítási alakzatok és az azokra vonatkozó különös szabályok. A károkozás általános tilalmának elvét a koncepció is tartalmazza. A jelenlegi szabályozás a tervezet szerint hatékonyan ötvözi a két alapvető felelősségi elvet: a szubjektív és az objektív felelősséget. „Az általános kárfelelősségi norma már nem az individuális vétkességen, hanem az objektivizálódott felróhatóság szempontján alapszik. Már nem tisztán szubjektív vétkességfogalom, hanem azáltal, hogy a szabályban a „szemrehányhatóságot” az objektív, társadalmi elvárhatóság mércéjével kell mérni, az egyéni gondossági mértékhez igazodó klasszikus vétkességi elvet objektivizálja. „Az adott helyzetben általában elvárható” magatartáskövetelmény - a hozzá kapcsolódó bizonyítási teherrel együtt - jelenti a felelősségre vonhatóság valódi tartalmát. Ez pedig objektív zsinórmérték és nem szubjektív képességek, tényezők, adottságok - és nem a szubjektív akarat - szerinti elbírálást jelent.” A törvény a vétkesség hagyományos fogalma (szándékosság-gondatlanság) helyett a felróhatóság felelősségi feltételét vezeti be, az objektivizált polgári jogi vétkességet az általános szubjektív jogi felelősséggel egységesíti. Környezeti kárfelelősség az új Ptk. koncepcióban: A koncepció szerint a környezetet veszélyeztető tevékenységért való kárfelelősség utaló szabályát indokolt volna a veszélyes üzemi felelősség köréből kiemelni, és a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. tv., a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. tv., továbbá a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. tv. kárfelelősségi szabályait egy önálló kárfelelősségi tényállásba egybefoglalni. Ennek alapján az okozatosság és a kártelepítés elveinek felhasználásával kellene a kártérítési felelősségét egységesen kimondani. Határozott törekvés mutatkozik ugyanis „az európai deliktuális felelősségi jogi doktrínán belül az okozatosságra és kártelepítésre vonatkozó közösségi doktrína kiépítésére. Ezt fejezi ki az összes olyan vegyi tevékenységet folytató potenciális károkozó kauzális kártérítési felelősségének bevezetését szorgalmazó indítvány, amely a környezetre nagyfokú kockázatot jelent”. A tervezet mérlegeli ennek bevezetésének lehetőségét is. 3