A Magyar Hidrológiai Társaság XXIII. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2005. július 6-7.)

3/b. szekció: VÍZI KÖRNYEZET- ÉS TERMÉSZETVÉDELEM; Természet közeli vízgazdálkodás - Lakatosné Faragó Anett, FETIKÖVIZIG: A vizes élőhelyek kezelése

• A szakhatósági hozzájárulás csak akkor adható meg, az adott tevékenységre, ha az nem veszélyezteti a területet. Ha a tevékenység nincs hatással a vizsgált területre a hatóság nem tagadhatja meg a hozzájárulást. • Azok a földhasználók, akiknek földterülete érintett a Natura 2000 területek védelmével kapcsolatban, tűrni kötelesek a hatósági beavatkozásokat. A rendelet mellékletei tartalmazzák a Natura 2000 területek veszélyeztetett növény- és állatfajait, valamint az ide tartozó területek listáját. A Natura 2000 területek a Felső-Tisza vidékén A Felső-Tisza-vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság működési területén számos olyan terület tartozik, amely mind a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóságának területén elhelyezkedő és a védett természeti értékek közé tartozó terület, mind a Natura 2000 hálózat részeként is beszélhetünk róla. A Felső-Tisza árterén a következő vizes élőhely-típusok jellemzők: • Kis területű, viszonylag mély tavak, amelyeknél makro-vegetáció csak a part mentén található (pl. a mélyebb holtágak, bányagödrök.) • A feliszapolódásuk miatt mérsékelt változatosságú állatvilággal jellemezhető sekély tavaknak (pl. kistó-típusú holtágak) viszonylag nagy a felszínük. • A folyószabályozások előtt nagyobb területen találkozhattunk lápokkal, melyek ma már csak kis foltokban fordulnak elő. A felszínüknek legalább kétharmad részén benövényesült, folyamatosan vízzel borított, sekély (1,5-5 m) lápok fajtáját a – mohán és sáson kívül – benne található növényzet határozza meg. • Nagy jelentőséggel bírnak a kubikgödrök, amelyek sok állatfajnak biztosítanak élőhelyet. • A következő élőhely típus az ártéri rétek. Ezeken a területeken még mindig alkalmazzák a legeltetést, amely nagy ökológiai jelentőséggel bír. A nedves réteken szarvasmarhát, a kiszáradt élőhelyeken birkákat legeltetnek. • Az árterekre jellemző a nagy fajgazdagsággal rendelkező tölgy-kőris-szil erdők, és a mélyebben fekvő fűz-nyár puhafa ártéri erdők. A Felső-Tisza vízgyűjtőjén a különböző vizes élőhelyek állandóan, vagy időszakosan kapcsolódtak egymáshoz és a Tiszához, ezért természetes módon kialakult egykor egy – az élőlények természetes vándorlását, elterjedését elősegítő – un. zöldfolyosó, melynek visszaállítása igen fontos és sürgős feladat. A Szatmár-Beregi-sík jelenleg is olyan ökológiai értékekkel bír, és jelentős szerepet töltenek be a Tiszát magába foglaló ökológiai hálózatban. 7