A Magyar Hidrológiai Társaság XXIII. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2005. július 6-7.)
3/a. szekció: VÍZI KÖRNYEZET- ÉS TERMÉSZETVÉDELEM; A VKI bevezetésével kapcsolatos kérdések - Nagy Sándor Alex, Dévai György, Takács Péter, Elek Ágnes, DE Hidrobiológiai Tsz, Vadnay Ákos, Szilágyiné Puskás Gabriella, Vadnayné Bogár Éva, Bárkányi Márta, Balogh Edina, NYÍRSÉGVÍZ Rt., Wittner Ilona, Nyíregyházi Főiskola, Svingor Éva, MTA Atommagkutató Intézet: A Lónyay-főcsatorna és mellékvízfolyásai vízi ökológiai állapotértékelése, különös tekintettel a EU VKI hazai végrehajtására
jelen a kárász máj és kopoltyú szövetében, ill. az ólom egy esetben, a kárász kopoltyúban mutatott igen magas értéket (1.0223 mg/kg), mely kétszer akkora, mint a megengedett határérték. A kadmium és az ólom, mérhető érték alatt volt, s a higanynál is tapasztalhatóak ilyen koncentrációk. A réz, a higany és a kadmium értékei, határértéken belüliek. A Máriapócsi-főfolyás (Székely) esetében a küsz, a naphal, a törpeharcsa, a kárász, és a bodorka szöveteit vizsgáltuk. Egyetlen nehézfém sem mutatott határértéket meghaladó koncentrációt, a cink esetében a kárász- kopoltyú (90,0178) szövetében van egy érték, mely határértéket megközelítő. Az ólom nincs mérhető koncentrációban jelen. A Kállai-főfolyás esetében Nyíregyháza-Orosnál a küsz és a kárász szöveteiben határoztuk meg a nehézfém koncentrációt. A kárász-kopoltyú szövetében (117.2839 mg/kg) a cink koncentrációja határértéket meghaladó. A többi nehézfém koncentrációja jóval a határértékeken belüli. Az ólom egy eset kivételével, nem volt mérhető. Kemecsénél a bodorka, a küsz, a kárász szöveteit vizsgáltuk, bár a küsz esetében ezen a helyen csak az izomszövetet állt rendelkezésre. A kadmium a bodorka máj szövetében határértéket meghaladó (0.1744 mg/kg) koncentrációjú, bár ez nem nagymértékű túllépést jelent. A többi nehézfém határértéken belüli koncentrációt mutat, megközelítő értéket sem találtunk egyik fajnál sem. Az ólom nem volt mérhető. Az Érpataki- főfolyás esetében Nyíregyháza- Felső-pázsitnál a kárász és a kínai razbóra szöveteit tudtuk vizsgálni, de egyetlenegy esetben sem találtunk határértéket meghaladó koncentrációt, az ólom pedig nem volt mérhető mennyiségben jelen. Kótajnál a küsz, a bodorka és az ezüstkárász szöveteiben mértük meg a nehézfémek koncentrációját. Igen magas cink értéket mértünk a bodorka kopoltyú szövetében (143.7904 mg/kg). A többi nehézfém mind határértéken belüli koncentrációt mutat. Az ólom nem volt mérhető. ÖSSZEFOGLALÁS A Felső-Tisza-vidékhez tartozó Lónyay-főcsatorna vízrendszerét jellegzetesen szemi- és asztatikus vízforgalmú, csermely vagy ér típusú alföldi kisvízfolyások alkotják, amelyek a felszín alatti rétegekből felbukkanó vizek mellett az olvadékvizeknek, a csapadékvíz eredetű belvizeknek, valamint az itteni települések különböző mértékben tisztított szennyvizeinek is a fő elvezetői. Az általunk részletesebben vizsgált öt fontos vízminőségi mutató (halobitás, trofitás, konstruktivitás, szaprobitás, destruktivitás) tekintetében mérsékelten szennyezetteknek minősíthetők. Néhány helyen erőteljesebb szennyezés mutatkozik ugyan, ami esetenként a sótartalomban, szerves anyagban, a szaprofita baktériumok számában tükröződik, de a kiugró értékek nem tendencia-jellegűek, tehát nagy valószínűséggel csak alkalmi és pontszerű szennyezésre utalnak. Az izotóphidrológiai vizsgálatok alapján elmondható, hogy a Lónyay-főcsatornán, Kemecse után vagy egy talajréteg törése következtében, vagy (s ez a valószínűbb) az ivóvíz kutakból nyert, majd elhasznált, s a vízrendszerbe visszaszivárgó vizek következtében rétegvíz keveredik a vízfolyáshoz, ami részben igazolja a főcsatornán tapasztalt többlet vízhozam eredetét. A Bogdányi-főfolyást egyértelműen mélységi eredetű, idős víz alkotja, és a növényzet az alsóbb rétegekből kap vízutánpótlást. A Tiszából vett mintában a nagyon negatív δ 18 O izotóparány a Tisza vízgyűjtőterületén esett csapadékkal magyarázható, mivel trícium tartalma a csapadékátlagnak megfelelő. A Kótajnál mért magas szerves anyag tartalom, valamint a Kemecse és Ibrány között a pH és a vezetőképesség értékeinek emelkedése összefüggésbe hozható azzal, hogy az Érpataki-főfolyás egyrészt Nyíregyháza tisztított szennyvizét szállítja a Lónyay-főcsatornába, másrészt, a Nyíregyházáról érkező illegális szennyvízbevezetésből származó, ill. csapadékvízből bemosódó vizeket. A veszélyeztetettségi állapot vizsgálata során bebizonyosodott, hogy az általunk vizsgált szakaszok a vártnál sokkal jobb állapotban vannak. A vizsgált halfajok 13
