A Magyar Hidrológiai Társaság XXIII. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2005. július 6-7.)

3/a. szekció: VÍZI KÖRNYEZET- ÉS TERMÉSZETVÉDELEM; A VKI bevezetésével kapcsolatos kérdések - Nagy Sándor Alex, Dévai György, Takács Péter, Elek Ágnes, DE Hidrobiológiai Tsz, Vadnay Ákos, Szilágyiné Puskás Gabriella, Vadnayné Bogár Éva, Bárkányi Márta, Balogh Edina, NYÍRSÉGVÍZ Rt., Wittner Ilona, Nyíregyházi Főiskola, Svingor Éva, MTA Atommagkutató Intézet: A Lónyay-főcsatorna és mellékvízfolyásai vízi ökológiai állapotértékelése, különös tekintettel a EU VKI hazai végrehajtására

EREDMÉNYEK Vízkémiai vizsgálatok eredményei az ökológiai vízminőség szempontjából Az ökológiai vízminősítési rendszer a víztér 72 tulajdonságára vonatkozóan tartalmaz ún. tipológiákat. Dolgozatunkban a halobitás-, a trofitás-, a konstruktivitás-, a szaprobitás- és a destruktivitás-tipológiára vonatkozó vizsgálati eredményeket mutatjuk be (vö. 2. táblázat). Ezeknél a tipológiáknál, amelyek a dinamikus mutatók körébe tartoznak, az adott vízminőségi mutatónál kapott vizsgálati eredmény alapján általában 0-tól 9-ig terjedő kódokkal jellemezhető az aktuális vízminőségi állapot (DÉVAI et al. 1992, 1999). A halobitás-tipológiában a sótartalom mennyiségi és minőségi viszonyai alapján jellemezzük a vizeket, amihez – többek között – jól használható a vezetőképesség értéke. A tipológiában az 1-es kódszámhoz a <250 μS/cm, a 9-es kódhoz a >6000 μS/cm érték tartozik. Vizsgált vizeinkben 390 és 1582 μS/cm között változott a vezetőképesség értéke, az esetek többségében 600–800 között volt. A kiugró értékek helyi szennyezésre utalnak: a B ponton egy kisebb, ipari üzemekkel (pl. kőolajfeldolgozó) is rendelkező város, az E3 ponton a térség legnagyobb városának tisztított szennyvize érezteti hatását. A halobitás tipológiában az 550–

1000 µS/cm közötti értékekhez tartozó 3-as kódszám dominál, ami alapján a vizek sótartalma közepesen magasnak minősíthető. Megjegyezzük, hogy a vizsgálatokat nyári időszakban végeztük, amikor a víz hőmérséklete 16,4 és 25,5

o

C között változott, a pH 6,9–8,4 közötti volt (NAGY et al. 2004). A sótartalom minőségi összetételére többségében a Ca—HCO

3 iondominancia jellemző. A trofitás fogalmán a vizek szervetlen növényi tápanyagokban való gazdagságát értjük, s a szervetlen nitrogénformák (a nitrit-, a nitrát- és az ammónium-ionok együttes mennyisége), valamint az oldott reaktív foszfor (ortofoszfát-ion) mennyiségével jellemezzük. A vizsgált vizekben a szervetlen nitrogén mennyisége igen eltérő (0,01 és 4,91 mg N/l közötti), ami a nitrát-ion nagymértékű változásából adódik (ahol 1 mg N/l fölötti a szervetlen nitrogén mennyisége, ott a magas nitrátkoncentráció okozza a kiugró értéket). Ezek az adatok egyértelműen diffúz szennyezésre utalnak, ami feltehetően a csatornázatlan településekről a talajvízzel vagy a csapadékkal bemosódó nitrátból származik. A jelentős eltérések a kisebb vízhozamú főfolyásokra inkább jellemzőek, mint a Lónyay-főcsatornára, amelynek a kezdeténél kisebb, a betorkollásánál nagyobb a szervetlen nitrogén mennyisége. Az ökológiai vízminősítés szerinti kódok 1 és 8 között változnak, ami azt mutatja, hogy szervetlen nitrogénben szegény és gazdag víztestek egyaránt előfordulnak a vizsgált vízterek között. Hasonló megállapítások tehetők az oldott reaktív foszfor esetében is, azzal a megjegyzéssel, hogy ebben a tápanyagban a vizek még gazdagabbak (az értékek 0,02 és 1,86 mg P/l közöttiek), mint nitrogénben, amit a magasabb, 2 és 9 közötti kódszámok mutatnak. A szervetlen növényi tápanyagok jelentős mennyisége miatt azt várnánk, hogy ezek a vízfolyások zöld színűek a sok algától, ezzel szemben enyhén sárgás színűek és átlátszóak. A konstruktivitás-tipológiában a primer producensek (autotrófikus plankton és biotekton, hínár- és mocsárinövényzet) biomasszájával, illetve a vízben mérhető klorofill-a mennyiségével jellemezzük a víz ökológiai állapotát. A vizsgált vízfolyásokban a klorofill-a mennyisége csekély volt, az esetek többségében 10 μg/l alatti, ami a konstruktivitás-tipológiában 1-es kódot jelent. Ugyanakkor a helyszíni megfigyelések, a fotódokumentáció, ill. a hidrobotanikai felmérések is azt igazolják, hogy mindegyik víztérben jelentős hínárállományok találhatók, és igen gazdag partmenti mocsárinövényzet figyelhető meg. Ezekre a kisvízfolyásokra tehát nem a planktonikus, hanem a bentonikus eutrofizáció jellemző. A szaprobitás fogalmát a vizek szerves táplálékban való gazdagságának jelölésére használjuk, s – többek között – a savas káliumpermanganáttal mért kémiai oxigénigény (KOI

sMn

) értékével jellemezzük. A KOI-adatok között a betorkolló vízfolyásoknál mutatkozik 6