A Magyar Hidrológiai Társaság XXIII. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2005. július 6-7.)

3/a. szekció: VÍZI KÖRNYEZET- ÉS TERMÉSZETVÉDELEM; A VKI bevezetésével kapcsolatos kérdések - Keserű Balázs, ÉDUKÖVIZIG: A halászati monitoring jogi szabályozása és társadalmi megítélése a Víz Keretirányelv és a Környezeti Hatásvizsgálatok szemszögéből

A hal tulajdonjogának megszerzésére vonatkozó Hhtv.-i előírások szerint Hhtv. 8.§ (1) bekezdése szerint „a hal tulajdonjogát a jogosult a hal, illetve más hasznos víziállat tulajdonjogát annak jogszerű kifogásával (gyűjtésével) szerzi meg”. Hhtv. 8.§ (2) bekezdése szerint „a hal (hasznos víziállat) tulajdonjoga a jogosultat illeti, ha a halászati vízterület is a tulajdonában van”. Azaz a tudományos munka, illetőleg a VKI végrehajtása során a vizsgálati célból kifogott (gyűjtött) halat kizárólag a jogosult, illetőleg a tulajdonos engedélyével, hozzájárulásával lehet elvinni, vagy vizsgálni. A Hhtv. 22. § (7) d) pontja szerint a jogosult köteles megjelölni a területi engedélyben a halászathoz alkalmazható halászeszközt. Vagyis a halászatra jogosultnak jogában áll a vízterületén korlátozni akár a kutatót abban, hogy milyen eszközöket használhasson a kutatása során. Például megtilthatja a területén a halászatbiólógiai monitoring egyik legfontosabb eszközének, az elektromos halászgépnek a használatát. Hiszen sajnálatos módon Magyarországon az elektromos halászatnak jelenleg több az ellenzője, mint a helyeslője. A mai napig az előítéletek, fenntartások erősebbek a tudományos tényekkel szemben. Az örökösen fennállt horgász-természetvédő-állatbarát-halász ellentétet az elektromos halászat tovább mélyítette, amit az elektromos halászati bemutatók sora sem tudott megváltoztatni. A kérdés nyitja talán két dologban rejlik. Az egyik az, hogy a halászok munkáját jelentősen megkönnyítő, és nem utolsó sorban eredményessé tevő ún. aktív halászati eszköz a társadalomban ellenszenvet vált ki. Az ellentét másik forrását a tapasztalatok, ismeretek hiányában kereshetjük, mert az áramütés saját kellemetlen élményét azonosítják ezen halászati móddal (Dunai, F. és Keserü, B., 1999.) A szerzők megállapításaikat egy állami halászati szaktanfolyam hallgatói részére készített jegyzetben írták le azzal a céllal, hogy az előítéleteket kissé megváltoztassák. Tapasztalatunk az, hogy az elektromos halászatot a mai napig a társadalom jelentős ellenállása kíséri annak ellenére, hogy az elektromos halászatot a halászati törvény 1999. évi módosításával a tiltott halászati módszernek nyilvánították a néhány kivételtől eltekintve. A halászatbiológiai monitoringot akadályozó, esetlegesen ellehetetlenítő tényezőként jelentkezik az elektromos halászat társadalmi megítélésén túlmenően annak jogszabályi korlátozási rendszere is. A jogszabály előírásai szerint elektromos halászatot kizárólag a halászatra jogosult hozzájárulásával lehet végezni a szükséges hatósági engedélyek megszerzését követően úgy, hogy a halászat egy folyószakasz azonos szakaszán, egy hónapon belül csak egy alkalommal végezhető. Ebből az következik, hogy a biológiai monitoring e fontos, és gyakran nélkülözhetetlen eszközét szélsőséges esetben akár mellőzni kell. Hiszen ha a kutatást végző a jogosult hozzájárulását, vagy akár a hatósági engedélyeket nem tudja megszerezni, abban az esetben már a vizsgálatokat se kezdheti meg. Ha ezen engedélyeket mégis sikerülne megszerezni, akkor se lenne lehetőség, például ellenőrző vizsgálatok végezésére egy hónapon belül ugyan azon vízterületen. A hal-monitoring során alkalmazható rekesztő halászati módszerek is korlátozás alá esnek. A Hhtv. 23.§ (3) bekezdése szerint „tilos folyóvízen olyan halfogó eszköz vagy –készülék, továbbá olyan fogási mód alkalmazása , amely átlagos vízállás esetén a folyó, illetve holtág, mellékág medrének felénél többet keresztirányban folyamatosan elzár.” Ezzel a korlátozással pl. a vándorló halak monitoringjának lehetősége került jogszabályi korlátozás alá. Problémaként jelentkeznek azon vízterületek halászati monitoringja is, amelyek nincsenek halászati vízterületté nyilvánítva, ugyanis ezen vízterületeken halászati tevékenység nem végezhető! Hiszen a Hhtv. értelmében „halászat: a halnak megengedett módon és eszközzel halászati vízterületen történő fogása – ideértve a horgászatot is -, illetve gyűjtése, továbbá a hal tenyésztése, tartása és telepítése, valamint a hal és élőhelyének védelmét szolgáló tevékenység”. Itt kell megemlíteni a halászati kíméleti területeken folytatandó monitoring problémáját is, miszerint ilyen célból védetté nyilvánított területen halászati tevékenység nem folytatható. A Hhtv. halgazdálkodási és halvédelmi bírság kiszabásáról rendelkező fejezetében nem jelenik meg az, hogy aki nem működik közre a VKI végrehajtásában az előírásoknak megfelelően pl. akadályozza a monitoring hálózat működését, az halgazdálkodási, vagy halvédelmi bírsággal legyen sújtható. A Hhtv. végrehajtására hozott 78/1997 (XI.4.) FM rendelet 5. számú mellékletében részletezett halász és horgász fogási napló tartalmi követelményeinek módosítása is javasolható. A módosítási javaslat alapja, hogy a fogási naplót alkalmassá lehetne tenni olyan adatok gyűjtésére, amely a VKI monitoringja során is alkalmazható lenne. A fogási napló jelenlegi tartalmi és formai követelményei ezt nem teszik lehetővé. A monitoring költségei egy helyesen megválasztott fogási naplóból nyert adatok feldolgozásával minimalizálhatóvá és költség-hatékonnyá tehetők, mindezen túl sok esetben hatékonyabbá tehetők egyéb monitoring során igénybe vehető eszköz alkalmazásánál. 2