A Magyar Hidrológiai Társaság XXIII. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2005. július 6-7.)

2. szekció: TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS - Dr. Konecsny Károly, VITUKI KHT.: A felszíni lefolyás vizsgálata a Tisza vízgyűjtő kisvízfolyásain

van. A kis patak kelet-nyugati irányban indul, majd elhagyva a hegyeket, Hejce után délre fordul és átfolyik Korlát, Abaújkér, Abaújszántó, Golop, Ond falvakon, közben balról felveszi a Fonyi-(Borsi-patak), Boldogkőváraljai- (legnagyobb mellékvize a Tekeres-patak), Alpár-, Aranyos-, Koldu-patakot. Ezt követően Szerencs város keleti részét érintve folyik tovább. Szerencset elhagyva, továbbra is déli folyási iránnyal, találkozik a balról érkező Fennsíki-csatornával, ahonnan már Takta-övcsatorna néven ismeretes. Szerencsen a sokévi közepes csapadék 574 mm, de a hegyvidéki szakaszon mintegy 15-20%-al több. Éven belüli eloszlására jellemző, hogy május-július hónapokban esik a legtöbb csapadék (36 %) és január-március hónapokban a legkevesebb (16 %). Az Abaújszántó feletti szakaszon a vízjárás természeteshez közeli, nincs a természetes vízhozamra jelentős hatással bíró vízműtárgy. 5. ábra: A Szerencs-patak Abaújszántónál és lejjebb, Szerencs város határában 2.6 Berettyó/Barcău vízgyűjtő A Berettyó vízgyűjtő területe 6095 km

2

, ennek több mint fele, 3455 km

2 Románia területére esik. Felső szakaszán, ahol a Szilágysomlyói-medence dél-nyugati részének vizeit vezeti le, aszimmetrikus völgye van, mivel balról főleg a Réz/Plopiş-hegység északi lejtőiről és ennek hegylábi területéről érkeznek mellékvizei. Már magyar területen fogadja be az Éri medencéből érkező vízfolyást. A Berettyó Tuszatelke/Tusa falu közelében, a Ponor nevű csúcs (977 m) alatti triász korú mészköves fennsíkon lévő forrásból ered, ahol néhány bővizű karsztos eredetű forrás vizét is összegyűjti. A negyedkori eróziós hegylábon keresztülhatolva Alsóvalkói/Valcău a Szilágynagyfalui/Nuşfalau eróziós medencébe jut. Ezt a medencét az alsó részén a Márkaszéki/Marca szükület zárja le, ahol a folyó a Réz-hegység kristályospala nyúlványát epigenetikusan mélyítette ki. Ezután a Berettyó hírtelen kanyarral észak felé kanyarodik, majd Bályok/Balc-tól az Alföld felé folyik, amit Szalárdnál ér el. Az éghajlatot szinte kizárólag csak a nyugat felől érkező bőséges esőket hozó légtömegek befolyásolják, enyhe, ködös és nedves telekkel és hűvös nyarakkal. A sokévi közepes csapadék értékek nyugat felől kelet felé nőnek, illetve észak-nyugati irányból dél-kelet felé, és 600-750 mm közötti értéktartományban. A legnagyobb sokévi közepes évi csapadékokat a Berettyó folyó völgyének felső és középső szakaszán mérték (685 mm Felsővalkón/Valcău de Sus). A folyó Márkaszék feletti vízgyűjtőterülete 404 km

2

, az átlagos tengerszintfeletti magassága 380 m. Itt 1964 óta végeznek vízrajzi észleléseket, készítenek vízhozamstatisztikát. 3. A térség csapadékviszonyainak változása A vizsgált hat vízgyűjtőn a legtöbb csapadék a Nagyág, Rebra és Túr hegyvidéki, felső szakaszán van, ahol 1200 mm feletti a közepes évi összeg. Az alacsonyabb átlagos magasságú Szerencs, Berettyó és különösen Máriapócsi főfolyás vízgyűjtőterületén a fenti érték mintegy fele a jellemző. Kiindulva a két jelenség közötti szoros összefüggésből, a lefolyásváltozás vizsgálatához szükséges a csapadék sokévi változásának ismerete is. A térség két hosszú észlelési időszakkal rendelkező csapadékmérő állomás évi csapadékösszeg adatait vizsgáltuk meg az 1901-2002 időszakra vonatkozóan, ezek a Nagy-Szamos vízgyűjtőjében lévő Beszterce/Bistriţa és az észak-alföldi Nyíregyháza (6. ábra, 7. ábra). Az évi csapadéknak számottevő az ingadozása, Besztercén 694 mm sokévi közepes évi érték mellett 410 mm és 1005 mm szélsőértékek között változott, Nyíregyházán 561 mm közép mellett 351 mm és 871 mm között. Mindkét esetben, akárcsak a Kárpát-medencei állomások döntő részénél csökkenő trend figyelhető meg, de Beszterce esetében ez a csökkenés nem szignifikáns. Feltételezhető, hogy a Kárpátok kisebb térségei kivételével (Illés-Konecsny 2000) a csökkenő trend általános a Kárpát-medencében és a vizsgált vízfolyások vízgyűjtőterületén is, ami döntően befolyásolja a lefolyásváltozás csökkenő irányát is. A 8. ábrán látható grafikonok segítségével négy csapadékmérő állomás 1970-2000 időszakra vonatkozó évi csapadékösszegeinek összehasonlítását végeztük el. Az eltérő évi csapadékmennyiségek ellenére a négy görbe