A Magyar Hidrológiai Társaság XXIII. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2005. július 6-7.)

2. szekció: TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS - Horváth Vilmos: Kisvízfolyások műszaki és ökológiai szemléletű rendezése, hasznosítása

Szükséges hangoztatni a vízmosáskötési, hordalék visszatartási munkálatok fontosságát, különösen a laza talajú homok és lösz alapkőzetű vízgyűjtőkön. A kisvízfolyások a melléjük települt ipar, a szennyvíztisztítók, a lakott és mezőgazdasági terület használat nyomán fokozottan ki vannak téve a vízszennyezési hatásoknak. A vízszennyezések ellen minden rendelkezésre álló eszközzel fel kell lépni, mert a viszonylag kicsi közép- és kisvízhozamok fokozottan érzékenyek a szennyezésre, amely adott esetben a tározók létesítését is meghiúsíthatja, vagy üzemüket megdrágíthatja. A kisvízfolyás rendezés módozatai, főként vízkárelhárítás céljából A lehetséges módozatok a következők: a./ mederbővítés a mértékadó árhullámnak megfelelő méretre (töltés-depónia), b./ medertisztítás, jókarbahelyezés, szabályozás, c./ árvízcsúcscsökkentő tározók létesítése, d./ a települések töltésekkel történő bevédése. Az a./ és b./ lehetőség bár nem kizárt, nagyobb vízfolyásnál ritkán jöhet szóba, mivel az a./ változat általában költséges (nagy földmunka és területigény, stb), a b./ változat pedig kevésbé hatékony (kis mértékű árvízszint csökkenés, stb). Ezért a megoldást általában a c./ és d./ lehetőség adja. Ökológiai szempontból is a c./ és d./ változat kedvezőbb, amennyiben a tározóknál biztosítják a vízfolyás élettani folytonosságát (pl. hallépcső). Tájhasznosítási konfliktusok A vízgyűjtők tájhasznosítási mintázata alapvetően meghatározza azok hidrológiai viszonyait és a patakok jellemzőit. A mintázat minden eleme hat a vízfolyásra, míg az közvetlenül csak hatássávját befolyásolja (elárasztás, talajvízszint, stb). A kisvízfolyások esetében kis vízhozamokról van szó, már a mintázatban bekövetkező jelentéktelenebb módosulások is hatással lehetnek a patakokra. A vízhozam, a vízjárás, vagyis a dinamika, illetve a vízminőség változásai azonnali módosulásokat okoznak a morfológiában és az ökológiai jellemzőkben. A továbbiakban vázlatosan áttekintjük, hogy az egyes tájhasznosítási módok milyen konfliktusokat hordoznak. Mezőgazdaság A vízgyűjtő legnagyobb részét elfoglaló tájhasznosító tevékenység a talaj- és vízvisszatartó műveléssel, a szerves- és műtrágya gazdálkodással, talajjavítással, a növényi borítottság növelésével, stb. segítheti a felszíni lefolyás és az erózió mérséklését. Ezek elmaradása a kisvízfolyások és kísérő hatássávjuk dinamikájának és morfológiájának kedvezőtlen megváltozásához vezethet. Erdőterületek Hidrológiai hatásaikban és ökológiai jellemzőikben az erdőterületek állnak a legközelebb a természetes állapotú vízgyűjtőkhöz. Konfliktusok mégis kialakulhatnak. Az erdők fafaj-összetételének megváltoztatása, az erdőművelés és a véghasználat módjai hosszabb-rövidebb időre felboríthatják a hidrológiai egyensúlyt. A nagyfelületű tarvágások meggyorsítják a felszíni lefolyást és megnövelik a hordalékképződést, ezáltal megváltoztatják a patakok dinamikáját. A völgyfenék ideiglenesen elvizesedő területein telepített nemesnyárasok tájökológia és tájesztétikai értelemben is előnytelenek. A honos fűzek és égerek képesek gyökérzetükkel a patak partjait és medrét stabilizálni, ezért a parti sávban mindenképpen meg kell tartani azokat. Az említett sávon belül csak a partvédelem és az árnyékolás érdekeinek figyelembevételével engedhető meg erdészeti beavatkozás. A vízgyűjtőn történő erdőtelepítések a kedvezőbb hidrológiai viszonyok elérése érdekében alapvető fontosságúak. 5