A Magyar Hidrológiai Társaság XXIII. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2005. július 6-7.)

2. szekció: TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS - Horváth Gábor - Vácz Sándor, FETIKÖVIZIG: A Nyírség vízpótlása

A Nyírség vízpótlása Horváth Gábor - Vácz Sándor FETIKÖVIZIG Nyíregyháza Kulcsszavak: vízpótlás, vízvisszatartás, ökológia, tájhasználat, természetvédelem, hatásvizsgálat 1. Bevezetés 1.1. Előzmények A Nyírség részben Szabolcs-Szatmár-Bereg, részben Hajdú-Bihar megye területén fekvő tájegység. A megyénkre eső egyik területrész csapadékvizeinek befogadója a Kraszna, a másik területrészé a Lónyay főcsatorna. Ez utóbbi területrészt azonosítja a közgondolkodás a Nyírséggel, ezért amikor a továbbiakban a Nyírségről beszélünk, akkor a Lónyay főcsatorna vízgyűjtőjét értjük alatta. A Nyírség talaja jó vízbefogadó homok, általános lejtése 1,0-1,5 m/km észak felé. Felszínét szélerózió alakította, a deflációs eredetű felszíni formációk között sok kisebb-nagyobb mélyfekvésű terület van. A lefolyás elnyújtott, a talaj kiürülése és a talajvíz elfolyása akkor is folytatódik, amikor az már káros. Nyírségben a dombok közötti mélyfekvésű területeken rengeteg természetes tó, vízállásos terület volt, melyek évezredek alatt alakultak ki: a lecsapolások előtt, a század elején a Nyírség még az ezer tó vidéke volt (1-2. sz. melléklet). Ennek az állapotnak megfelelően teljesen más növény-és állatvilág alakult ki, a tavak tele voltak hallal. A társadalmi igények –több termőterület, nagyobb biztonság, úthálózat építése stb.- kikényszeríttették a területek lecsapolását, mely munkák során szinte minden mélyedésből csatornák (un. szivárgók) építésével kivezették a vizet, s a tórendszereket a völgyekben épített gyűjtőcsatornákkal – a jelenlegi főfolyásokkal, folyásokkal – kötötték össze, s csapolták le. Ez a nagy munka az 1940-es években fejeződött be, melynek eredményeképpen az állóvizekben gazdag Nyírség területén csak néhány viszonylagosan állandó jellegű tó maradt, azonban aszályosabb években ezeket is a kiszáradás fenyegeti. A lecsapolások következményeképp, időben eltolódva, a Nyírség talajvízszintje is jelentősen, több méterrel lesüllyedt. A dombhátak termőképessége a lesüllyedt talajvízszint hatására erősen lecsökkent: tehát jelentős területek nyertünk, de ugyanakkor „vesztettünk” is el, ugyanannak a táj-és természetátalakító beavatkozásnak a hatására. A területre évente átlagosan 576 mm csapadék hull. Az átlag azonban 100 év alatt 60 mm-el csökkent, ami 120 millió m3 vízmennyiséget jelent, s így a vízhiány évről évre nő. A kiépített Lónyay vízrendszeren ma átlagosan 83,3 millió köbméter víz távozik évente a területről, ami 43 mm csapadékkal egyenértékű. A szélsőértékek 11 mm (22 millió m3) és 68 mm (136 millió m3) között mozognak. A Nyírségben nagy hagyománya van a gyümölcs, dohány és a zöldségnövények termesztésének, amelyek termelési technológiájába bele kell hogy tartozzon a megfelelő mennyiségű víz biztosítása. Jelenleg a terület 2 %-ának (4000 ha) öntözésére van lehetőség. A felszíni vízkészletekből már a jelenleginél nagyobb terület nem öntözhető, s a felszínalatti vízkészletek veszélyeztetése nélkül a kutakkal sem vehető ki a jelenleginél sokkal több öntözővíz. A gazdasági környezet és szabályozórendszer megváltozása –mely részben az EU tagsággal járó megkerülhetetlen következmény- a mezőgazdaságban új gondolkodást és részben új gazdálkodást kíván. E változások részben a vízigények növekedését vonhatják maguk után, másrészben a gazdaságosan nem művelhető, az EU által nem támogatott területek hasznosítását felül kell vizsgálni. Az EU ugyanakkor támogatja a természetvédelmi célú beavatkozásokat, a másfajta, a környezetbarát területhasználatot. Összefoglalva: • új körülmények merültek fel, • új követelményeknek kell megfelelni, • új lehetőségek vannak, • s mindezekre új válaszokat kell adni