A Magyar Hidrológiai Társaság XXIII. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2005. július 6-7.)

2. szekció: TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS - Fehér Ferenc, VTOSZ: Az EU-s pályázatok csapdái a területi vízgazdálkodásban

• a mezőgazdasági vízhasznosítás kollektív létesítményei, azaz azok a csatornák és műtárgyak, amelyek a vízszolgáltatást teszik lehetővé, • a közcélú vízrendezési létesítmények, amelyek önkormányzati- vagy magántulajdonban vannak, • a meliorációs létesítmények közül azokat, amelyeket több tulajdonos használ, tehát valamilyen közösségi használatban van a földterület. Az AVOP pályázati ablaka (ameddig elméletileg pályázatokat lehet beadni) 2006. év végéig nyitva van. A pályázat struktúrája olyan, hogy az elnyert forrást két év alatt kell felhasználni. Elképzelhető lenne tehát, hogy egy 2006. második félévében nyertes pályázat megvalósítására 2007-ben és 2008-ban kerül sor. Más kérdés, hogy ezt a monitoring bizottság és az irányító hatóság nem fogja hagyni. Egy év alatt (2004. májusától) a „Mezőgazdasághoz kötődő infrastruktúra fejlesztése” intézkedésben a rendelkezésre álló több mint 6 milliárd forintból csak 1 milliárd forintra jelentettek be igényt. Mivel az első számú prioritás az Uniós támogatási források felhasználása, nyilvánvaló, hogy a monitoring bizottság forrás átcsoportosítást fog kezdeményezni, majd a forrás fogytával a pályázati ablakot is hamarabb bezárják, mint 2006. év vége. Aki tehát az AVOP-ra pályázni akar, az minél hamarabb tegye! Az AVOP keretében lehet forrást találni az önkormányzatok külterületi vízrendezési műveinek rendbetételére. Az AVOP nem az egyetlen pályázati lehetőség a területi vízgazdálkodás fejlesztésére. A környezetvédelmi fejlesztések, amelyeknek számos vízgazdálkodási vonatkozása lehet, a Környezetvédelmi és Infrastruktúra Operatív Programból (KIOP) finanszírozhatók. 6. A vízrendezés és az AVOP A vízrendezési célú fejlesztések finanszírozására az Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program szolgál. Mivel közösségi beruházásokról van szó, nyilván elsősorban a közcélú művek fejlesztésére gondoltak. A közcélú vízgazdálkodási művek (belvízcsatornák, szivattyútelepek, helyi vízkár elhárítására szolgáló művek) fejlesztését az 1998-2000. évi és a 2005. évi belvízhelyzet, valamint a kisvízfolyásokon kialakuló árhullámokból keletkező települési katasztrófák, helyi vízkárok egyaránt indokolják. Nemzeti támogatásból utoljára 2003. évben volt lehetőség közcélú vízgazdálkodási beruházásra pályázni. 2004-ben és 2005-ben az AVOP-on kívül nincs más beruházás támogatási forrás. Az Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Programban a támogatás mértéke 75 %, a maximálisan pályázható összeg 80 millió forint. A vízitársulatok, mint lehetséges pályázók, nevesítve vannak. Minden jel arra mutatott tehát, hogy sikerül a váltás és a közcélú vízgazdálkodási művek beruházásának támogatását sikerül átirányítani Európai Uniós forrásra. A vízrendezési kiírás azonban önkormányzati- vagy magántulajdonban lévő művekre történő pályázást tesz lehetővé. És itt kezdődtek a bajok! A közel 38 ezer km közcélú vízgazdálkodási vonalas létesítményből 27 ezer km (az összes mű 70 %-a) állami tulajdonban van. Ráadásul az állami tulajdonban lévő rész a területi vízgazdálkodásban a meghatározó. Az önkormányzati- és magántulajdonban lévő medrek többsége jelentéktelen, nem folyik rajtuk érdemi védelmi munka. De állami tulajdonban van a vízitársulatok által üzemeltetett 312 db szivattyútelep is! A pályázati kiírás tehát eleve kizárta azokat a közcélú műveket a fejlesztés támogatásából, amelyek az érdemi víztelenítési feladatokat látják el. Így gyakorlatilag az AVOP pályázat megjelenése, 2004. májusa óta egyetlen vízrendezési célú vonalas létesítmény vagy belvízátemelő szivattyútelep fejlesztésére nem lehetett pályázatot beadni! Tovább rontotta a pályázati esélyeket a vagyoni biztosíték kérdése. A pályázati kiírás szerint a pályázati összegre vagyoni biztosítékot kell adni, illetve ha ez nem áll a pályázó módjában, akkor valamilyen értéktárgyára zálogjogot kell alapítania. A vízitársulatok közismerten vagyon nélküli, alultőkésített, hitelképtelen szervezetek. Vagyonukat az 1948. évi államosítás során elkobozták és azt sohasem adták vissza! A vízitársulatok kimaradtak a rendszerváltás utáni kárpótlásból is: ahogy látjuk, műveik döntő része ma is állami tulajdonban van, forgalomképes vagyonuk gyakorlatilag nincs. Jegyzett tőkéjükben, mint speciális gazdálkodó szervezetek (gazdálkodási formájuk: vízgazdálkodási társulat!) belevehették a korábban kezelt közcélú műveket, de mint láttuk, ezek döntő többsége állami tulajdonban van. 4