A Magyar Hidrológiai Társaság XXIII. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2005. július 6-7.)

2. szekció: TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS - Fehér Ferenc, VTOSZ: Az EU-s pályázatok csapdái a területi vízgazdálkodásban

Az EU-s pályázatok csapdái a területi vízgazdálkodásban Fehér Ferenc okleveles építőmérnök, főtitkár Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége Kulcsszavak: területi vízgazdálkodás, közcélú finanszírozás, vízrendezés, öntözés, Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program 1. Bevezetés A területi vízgazdálkodás problémái, kihívásai nem sokat változtak az elmúlt 15 évben (de akár mondhatnánk az elmúlt 35 évben)! Változatlanul jelentős gond a belvíz, amit a 90-es évek elején már szerettek volna végképp elfelejteni: az 1998-2000. közötti belvízhelyzetet a 2005. évi követte, tehát szó sincs arról, hogy ez a probléma megszűnő félben lenne. Alig múlik el a nedves, belvizes időszak, máris jön az aszály, aminek kezelésére nem vagyunk kellőképpen felkészülve: hiába van aszálystratégiánk, az igazi megoldásra, az öntözésre még mindig csak 100 ezer hektáros nagyságrendben vagyunk képesek. Időnként megvadulnak kisvízfolyásaink, és településeket mosnak el, felhívva a figyelmet rendezetlen voltukra, a prevenció hiányára a helyi vízkárelhárításban, vagy éppen a belterületi vízrendezés hiányosságaira. Újra előkerült a melioráció fogalma, csak éppen tartalommal nem tudjuk megtölteni: a régi rendszereket kellene rekonstruálni vagy újakat építeni? Ehhez jön a forráshiány, a belvízcsatornák, a kisvízfolyások fenntartási, üzemeltetési feladataiból az állam kihátrálása, a belterületi vízrendezésben az egymásra mutogatás (állami vagy önkormányzati feladat?), az öntözési fejlesztések reménytelen volta, illetve egyáltalán bármilyen területi vízgazdálkodási mű fejlesztési lehetőségeinek hiánya. Az állam úgy gondolja, hogy az Európai Uniós pályázatok mindent megoldanak ezen a területen és csodálkozik, hogy nem így van! Nem fogynak kellően az Uniós támogatási források, ugyanakkor 2005-ben is újratermelődtek a területi vízgazdálkodási problémák. Dolgozatomban ezeket a problémákat, az Uniós támogatások igénybevételi lehetőségeit igyekszem bemutatni, felvázolva működőképesebb megoldásokat is. 2. Korábbi finanszírozási rendszer Milyen volt a korábbi finanszírozási rendszer? A területi vízgazdálkodásban a kárelhárítás részben állami feladat, így a belvízelvezetés műveinek (csatornák, szivattyútelepek) és a kisvízfolyásoknak az üzemeltetéséhez, fenntartásához az állam jelentős mértékben hozzájárult. Tette ezt azért, mert a mezőgazdasági kormányzat belátta: ennek a (2005. évi árszinten) 6-7 milliárd forintnak teljes mértékben az érdekeltekre hárítása nem lehetséges. A főművek kizárólagos állami tulajdonban vannak, tehát azok kezeléséről, üzemeltetéséről az államnak kell gondoskodnia. A területi műveknek viszont furcsa megoszlása alakult ki: a kifejezetten magántulajdonban lévő művek (táblacsatornák, meliorációs művek) mellett megjelentek az önkormányzati tulajdonban lévő külterületi árkok, csatornák is. A kizárólagos állami tulajdonú műveken történő üzemeltetési, fenntartási feladatok finanszírozása állami feladat lenne, de az állam növekvő mértékben ebből (is) igyekszik kivonulni. Így ezeknek a csatornáknak az állapota folyamatosan romlik. Nincs elég forrás a fenntartásra, későn indulnak az állami szivattyútelepek. A rekonstrukció számos helyen komoly, évtizedes lemaradásban van. Nincs forrás a fejlesztésre sem, sőt korábban a vízügyi ágazat azt deklarálta, hogy nincs is szükség komoly fejlesztésekre. A közcélú művek tekintetében volt egy jó periódus 2000-2003. között. Ekkor az állam jelentős forrásokat, évi 4-5 milliárd forintot fordított e művek fenntartására, üzemeltetésére, rekonstrukciójára, fejlesztésére, összességében a közcélú vízgazdálkodási feladatokra. Ugyanebben az időszakban az érdekeltségi hozzájárulás is jelentősen megnövekedett, gyakorlatilag megötszöröződött. Az állam nemzeti forrásból pályázatokat írt ki fenntartási, rekonstrukciós és fejlesztési feladatokra. Sokat javult a művek állapota, elégedettek voltak a mezőgazdasági termelők.