A Magyar Hidrológiai Társaság XX. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Mosonmagyaróvár, 2002. július 3-4.)

HATÁRIDŐ UTÁN ÉRKEZETT DOLGOZATOK - 2. SZEKCIÓ - GUNICS MÁTYÁS–SADECKY JÁNOS: Üzemirányító rendszer szerepe az árvízvédekezésben

3. ábra Csatorna nyomásvonal és a Duna vízszint összehasonlítása A fent említett problémák mellett több érdekes apróságra is oda kellett figyelnünk az árvíz időszakában: A talajvízszint az árvíz levonulásához képest késleltetve csökken, különös tekintettel arra, hogy a gyűjtőcsatorna töltései között még a felszínen is sokáig megmarad a Duna medréből kilépett víz. Ezért a csatorna fojtásának megszüntetésénél nem elegendő a Duna vízszint csökkenését figyelnünk, hanem meg kell várnunk, amíg a talajvízszint is megnyugtatóan visszavonul. Ezt a folyamatot nem üzemelő kutak vízszintváltozásának figyelésével tudjuk követni. A csatorna nyomásvonalának szabályzása szokatlan üzemállapotokat eredményez, az áramlási sebesség hirtelen változtatása a csatorna falára lerakódott vas-mangán üledéket felkavarhatja, és emellett tovább növeli a tokos csőkapcsolatok hibáit, ami mindenképpen elkerülendő. Erre szolgál az elzárandó szerelvények automatikus működését biztosító program, amely megfelelő időkésleltetéssel módosít a zárak állapotán, és a szintmérések megengedettnél gyorsabb változása esetén leállítja a zárási folyamatot, és riasztást küld a diszpécser számára. Árvízkor a kutak által termelt vízmennyiséget nem csak az adott kúttól igényelt vízmennyiség határozza meg, hanem előfordul, hogy a túlzott vízszint emelkedés elkerülése érdekében több vizet kell termelnie, mint amennyire szükségünk van, ilyenkor a különbözetet ürítővezetéken engedjük ki. Ezt jelenleg csak a kutaknál tudjuk megtenni kézi működtetéssel, ez azért is nehézkes, mert a fent említett esetben a kút környezete víz alatt van, az ürítőzár csak csónakról érhető el. Terveink között szerepel egy a gyűjtőcsatornához tartozó központi túlfolyó, ürítő műtárgy megépítése, melynek segítségével távműködtetéssel szabályozhatjuk a fölösleges víz elvezetését. Az üzemirányító rendszer elemeiként kiépült eszközök tapasztalatunk szerint rendkívül sokat segítenek abban, hogy a legkritikusabb pillanatokban minél pontosabban tájékozódhassunk a kialakult helyzetről, és a lehető leggyorsabban képesek legyünk beavatkozni a vízminőségi probléma megakadályozásának érdekében. 699