A Magyar Hidrológiai Társaság XX. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Mosonmagyaróvár, 2002. július 3-4.)

HATÁRIDŐ UTÁN ÉRKEZETT DOLGOZATOK - 2. SZEKCIÓ - GUNICS MÁTYÁS–SADECKY JÁNOS: Üzemirányító rendszer szerepe az árvízvédekezésben

A víztermelő rendszer árvízi veszélyeztetettsége Tekintettel arra, hogy a víztermelő objektumok végig a szentendrei-szigeti Duna-parton helyezkednek el, a folyó vízszintjének időszakos megemelkedése majdnem minden évben problémát jelent számunkra. Van részünk a hagyományos árvízvédekezésben, gátmagasításokban, buzgárok megszüntetésében is, de ebben az előadásban azt szeretnénk összefoglalni, mennyiben veszélyezteti az áradás Budapest vízellátásának biztonságát és a vízminőséget. A kutak árterületen helyezkednek el, a 70-es években épült csáposkutak felépítménye az árvízszint fölé épült, de a több mint 50 éves csőkútsorainkat elfedi a kiáradt Duna. Ezeknek a kutaknak a nagy részét már elláttuk vízzáró fedéllel, ami megakadályozza a szüretlen Duna víz bejutását a kútba. Azokat a kútsorokat, ahol ez még nem készült el az árvíz idejére szüneteltetjük, majd ürítőre járatás, és fertőtlenítés után újra üzemeltetjük. A fent említett kútkizárásokat az árvíz közeledtével elvégezzük, mégis előfordul, hogy váratlan vízminőség romlás jelentkezik a rendszerben. Itt természetesen nem a szolgáltatott víz hivatalos határértékeket meghaladó szennyeződésére kell gondolni, pusztán arra, hogy a mért vízminőségi paraméterek szokásos értéke hirtelen megváltozik, ami arra utal, hogy valahol bejut a szüretlen víz a rendszerbe. Ennek alapvetően három oka lehet: valamelyik kút felépítményének vízzárósága hiányos, valamelyik csáp felfelé húzódott, és nem a szűrőrétegből veszi a vizet, hanem a szennyezett talajvízből, illetve a legnehezebben megfogható forrás a 100 km hosszú gravitációs beton gyűjtőcsatorna infiltrációja. Üzemirányító rendszer szerepe a védekezésben A védekezés alapvető eszköze a vízminőségi monitoring rendszer, amely 7 helyen folyamatosan figyeli a gyűjtőcsatornában lévő víz szabadklór koncentrációját és zavarosságát. Nagyon fontos, hogy a részletes laboratóriumi vizsgálatok mellett az üzemirányító rendszer segítségével azonnal információt kapjunk a vízminőség változásáról. Mivel a mérő egységek jellemző pontokon vannak elhelyezve, a beérkező adatok meghatározzák a szennyeződés valószínű helyét is, így néhány kézi méréssel gyorsan azonosíthatjuk, és kizárással megszüntethetjük a hibát. Erre látunk példát a 2.ábrán, ahol a legészakibb surányi mérőponton jelentkezik először a zavarosság, gyorsan megállapítható, hogy a szennyezett víz valamelyik északi kútból érkezik. 697