A Magyar Hidrológiai Társaság XX. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Mosonmagyaróvár, 2002. július 3-4.)

8. SZEKCIÓ: A VÍZJOG ÉS A HIDROÖKONÓMIA IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI - DR. FILOTÁS ILDIKÓ: Az Európai Unió környezetvédelmi szabályai

A Stockholmi Konferencia által megfogalmazott alapelvekből átvett elvek: • a szennyezés megelőzése (a kár felmerüléséhez legközelebb eső szinten); • a környezeti hatások figyelembevétele (ez a környezeti hatásvizsgálat alapja); • a természeti erőforrások ésszerű hasznosítása; • a tudomány és technológia környezetvédelmi célú fejlesztése; • a szennyező fizet (nemcsak a környezetben okozott károkért, hanem a megelőzés költségeiért); • egyik állam sem okozhat környezeti kárt a másik államnak; • a fejlődő országok érdekeinek figyelembevétele (erkölcsi kötelezettség a 3. világ irányában); • az EK és a tagállamok regionális és nemzetközi szintéren való együttműködése; • a környezetvédelmet az oktatás részévé kell tenni, mindenkinek legyen ezzel kapcsolatos feladata; • a környezeti cselekvés megfelelő szintjének meghatározása (ebből lett a szubszidiaritás); • a tagállami környezeti politikák összehangolása. A felsorolt alapelvek a további akcióprogramok során újabb hat elvvel bővültek ki, ezzel teljessé vált az alapelvek köre. Ez utóbbi alapelvek a következők: • a környezeti integráció alapelve (az Amszterdami Szerződéssel került a Római Szerződés 6. cikkelyébe); • a környezetvédelem magas szintje (a Maastrichti Szerződés iktatta a Római Szerződés 2. cikkelyébe); • az elővigyázatosság és a helyettesíthetőség elve (a Riói Konferencia alapján); • a fenntartható fejlődés elve; • a szubszidiaritás és az arányosság (a Maastrichti Szerződés fogalmazta meg); • a megosztott felelősség. Az I.Akcióprogram a célok és alapelvek mellett foglalkozott a Rajna vízminőségvédelmi kérdésével, és megfogalmazta a tiszta és egészséges környezethez való jogot. Az Európai Bíróság ítéleteiben - jogalapként felhasználva - hivatkozott is e tételre, „életminőségnek" nevezve az egészséges környezethez való jog tartalmát. A II .Akcióprogram (1977-1981) Az adott időszakra vonatkozó célok és feladatok megfogalmazása mellett jellemzően a természeti értékek védelmével foglalkozott beható mértékben. A környezetvédelmi kérdések taglalása során a jogszabályok végrehajtása terén mutatkozó hiányosságokra hívja fel a figyelmet. Ez időszakban nagyszámú irányelv született, melyek átültetését a tagállamok nem minden esetben hajtották végre. Több csúszás is volt a megadott határidők tekintetében. III. Akcióprogram (1982-1986) Ez időszak alatt már meggyökeresedett a környezeti politika, ez érződik a kiadásra került környezetvédelmi jogszabályok megfogalmazásán is. Nem gazdasági okok, hanem nyíltan környezetvédelmi célok határozzák meg nemcsak magát az akcióprogramot, hanem az EK minden egyes intézkedését. 665