A Magyar Hidrológiai Társaság XX. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Mosonmagyaróvár, 2002. július 3-4.)

3. SZEKCIÓ: SZENNYVÍZCSATORNÁZÁS ÉS –TISZÍTÁS - BALOGH JUDIT ANIKÓ–DR. MEGYERI MÁRIA: Természetközeli szennyvíztisztítási technológiák vízminőség-szabályozási aspektusai

A növényi gyökerek által kiválasztott anyagok (gyökémedvek vagy exudátum) olykor szubsztrátként - azaz tápanyagul - szolgálhatnak egyes mikroorganizmusoknak, mások szaporodását pedig gátolhatják (baktericid-hatás). Az E. coli sejtek eltávolítása pl. lényegesen jobb hatásfokkal (35-91%) megy végbe a nád és a gyékény gyökérzónájában, mint a beültetetlen kontrollokban (0-35 %). A gyökerek oxigénkibocsátási képessége a vizsgálatok szerint szoros kapcsolatban van a redoxpotenciállal, az alkalmazott növényfajokkal, azok korával és a fényerősséggel. Mivel ennek a folyamatnak igen nagy jelentősége van a természetközeli szennyvíztisztító rendszerekben, ezért az in situ kibocsátott oxigén mennyiségét rendszeresen vizsgálni kell. A növények detoxikációs képességei A vízijátszinttal (Eichornia crassipes) végzett kísérletek (Wolverton és McKown, 1976) azt mutatták, hogy ez a növény alkalmas az egyik legveszélyesebb xenobiotikum (természetidegen anyag) a fenol eltávolítására, sőt lebontására. Ennek a vízinövénynek 2,75 g száraztömege 100 mg fenol felvételére volt képes 72 óra alatt. Az izomerek relatív eltávolításának mértéke: para»meta>orto sorrendet mutatott. A xenobiotikumok növények általi metabolizációját általánosan három szakaszra osztják: átalakítás, konjugáció és részekre bontás. A világszerte folyó intenzív kutatások célja az, hogy a gyökérmezős szennyvíztisztítás olyan gazdaságos módszereit fejlesszék ki, amelyekkel a toxikus anyagok, főként a nehézfémek és a radionuklidokjó hatásfokkal eltávolíthatók a vízáramokból. A növények párologtató képessége, transpiráció A növények transpirációjának nemcsak ökológiai (és klímavédelmi) jelentősége van, hanem befolyásolja a víz, illetve a talaj/iszap szennyvíz kezelésére való technológiai alkalmazhatóságát is. Az evapotranspiráció mértéke nagyon változó, a trópusi esőerdőkben 1,5-2 m/év, KözépEurópában 0,4-0,5 m/év, míg a mocsári növényekkel beültetett növényzetes szűrőrendszerek esetén 1,3-1,6 m/év közötti értékeket mértek (14,16). A baktériumok tápanyageltávolító szerepe gyökérmezős rendszerekben A BOI eltávolítása mellett, pl. a baktériumok legfontosabb, csak rájuk jellemző feladata az eutrofizálódást elősegítő tápelemek kivonása a szennyvízből. A polifoszfát-akkumuláló baktériumok (a legújabb kutatások szerint: Proteobaktérium (3-2 alosztály és az actinobaktériumok) a kémiai foszforeltávolítás költséghatékony alternatíváját kínálják. A biológiai foszforeltávolítás során az eleveniszapot anaerob és aerob zónák között recirkuláltatják. Az anaerob szakaszban a baktériumok rövid szénláncú zsírsavakat vesznek fel és tárolnak granulumokban. Az ehhez szükséges energia és redukálóerő a polifoszfátokból és a sejtekben tárolt glikogénből származik. Az aerob szakaszban történik a felvett zsírsavak felhasználása és glikogénraktárának feltöltése. A folyamat működéséhez magas P:C arányra (2:10) van szükség, máskülönben a polifoszfát-akkumuláló baktériumokat más fajok szorítják ki. 76