A Magyar Hidrológiai Társaság XX. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Mosonmagyaróvár, 2002. július 3-4.)
2. SZEKCIÓ: A VÍZELLÁTÁS – VÍZKEZELÉS IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI - MOHÁCSINÉ SIMON GABRIELLA–TARDOS ANDRÁS: A sérülékeny vízbázisok diagnosztikai programjának eredményei és problémái az ÉDUVIZIG területén
A diagnosztika során vizsgálatok folytak mikroszennyezőkre, valamint nehézfémekre vonatkozóan is. A vízbázisok termelő kútjaiban sehol sem találtak ilyen jellegű szennyezést. A munka során meghatározott védőterületeken belül elhelyezkedő potenciális szennyező források környezetében mélyített észlelő kutakban egyes esetekben találtunk nehézfém vagy olajos szennyeződést, amiknek koncentrációja általában nem érte el az intézkedési határértéket, bár meghaladta a szennyezettségi küszöbértéket. Ilyen volt például a Fertőrákos belterületén mélyített észlelőkút ólomkoncentrációja, vagy TPH- GC olajkoncentrációja, vagy a Rábapatty Csönge- Ostffyasszonyfa távlati vízbázis egyik kútjában mért króm koncentráció. Két esetben fordult elő, hogy intézkedési határértéket meghaladó szennyezést találtunk. A jánossomorjai vízmű mellett elhelyezkedő telephely olajszennyezése bejelentésre került a Környezetvédelmi Felügyelőséghez, melynek eredményeképpen a terület kármentesítése megkezdődött. A másik komoly szennyezettséget mutató szennyező forrás az Esztergom Prímás- sziget vízbázis védőterületén lévő volt szovjet üzemanyagbázis, amelynek kubikgödreibe ma is helyeznek el illegálisan hulladékot. Ez utóbbira vonatkozóan is kezdeményezte az ÉDU-VIZIG a KÖF-nél a megfelelő intézkedést. A szennyező források felderítésére és feltárására irányuló munka alapján megállapítható, hogy a vízbázisokra nézve leginkább veszélyeztető szennyező források 2-3 típusa fordul elő leggyakrabban. Egyrészt a csatornázatlan települések vagy településrészek, ahonnan a kommunáliseredetü nitrát és ammónia leginkább származik. A biztonságba helyezési tervek itt mindenütt a sürgős csatornázást és a közműpótló létesítmények felszámolását vagy a szikkasztás megszüntetését szorgalmazzák. Jelentős pontszerű szennyező forrás minden esetben az állattartó telep, illetve annak trágyaelhelyezése. Altaiában ezek a telepek nem rendelkeznek kialakított trágyadepóval, így a trágyáié közvetlenül szivároghat be a talajvízbe. Példaként említhető a Dömös Vízbázis védőterületén lévő juhtelep. A megoldás ezeknél a telepeknél a szigetelt trágyatároló vagy a trágya védőterületen kívülre történő elszállítása lehet. Nem csupán a működő állattartó telepek jelenthetnek veszélyt a vízbázisok' által igénybe vett felszín alatti vízkészletre, hanem a már felhagyott majorok is, ahol feltehetően állattartás folyt és az általa okozott nitrátszennyezés ugyanúgy megtalálható a területen, mint például Sopron Piusz-puszta, Sopron-puszta esetében. Ezeknél azonban nehezebb a helyzet, hiszen a szennyező nem érhető tetten, sok esetben már nem is létezik. A másik gyakori szennyező forrás a felhagyott bányagödrökben, anyagnyerő helyeken, vagy akár a felhagyott majorokban történő illegális hulladéklerakás. Ilyent találtak Sopronkőhidán, Fertőrákoson, Sárisápon vagy akár a rábai távlati vízbázisoknál. Ezeknek a területeknek a hulladéktól való megtisztítása és rekultivációja szükséges. A biztonságban tartáshoz azonban nem elegendő a szemétlerakók felszámolása, meg is kell akadályozni a további elhelyezést, ami nem képzelhető el az önkormányzat és a helyi lakosság együttműködése nélkül. Szinte mindegyik meghatározott védőterületen belül található mezőgazdasági terület, akár nagyüzemi művelésű területek, akár kis parcellák vagy éppen kiskertek. Az ezeken a területeken történő túlzott mértékű trágyázás (mű vagy szerves trágya egyaránt) diffúz szennyezést jelenthet a vízbázis utánpótlódást biztosító készletekre nézve. A belső és külső egészségügyi védőzónában szerencsésebb a területhasználat megváltoztatása, például 53
