A Magyar Hidrológiai Társaság XX. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Mosonmagyaróvár, 2002. július 3-4.)

4. SZEKCIÓ: FOLYÓGAZDÁLKODÁS - OROSZ GYÖRGY: Bodrog víziút-fejlesztés

4.3.) 26,1-28,2 fkm (Vámosújfalu-Sárazsadány) folyószakasz A vizsgált szakasz kanyarulati paraméterei jelenleg sehol nem állékonyak. A meder szélessége a gázlós szakaszon meghaladja a szabályozási szélességet, ugyanakkor az azt megelőző és követő szakaszon olykor 60 méterre szűkül. Javulás mindaddig nem várható, míg a gázlós szakaszon keresztirányú müvekkel olyan mederszűkítés nem készül, mely javít a kanyarulati sugáron és segíti a folyót partéleinek követésében. A 94,50 mAf tiszalöki duzzasztási szint mellett ma még ez a szakasz hajózható, 2,60 m merülés biztosított, legfeljebb a gázló alatt és felett található mederszűkületek okozhatnak gondot. Ha azonban a felső szakaszról a folyó tovább szállítja hordalékát, ezen a szakaszon a már viszonylag hordalékszegényebb víz is mederfeltöltődést okoz, további gázlóképződések várhatók A kísérleti 20-60 m7s vízhozam-tartományban alig mérhető áramlás, határozott sodorvonal nem mutatható ki. Az áramlási holtterek csak a vízhozam növelésével voltak jól megmutathatok. A 28,000 fkm szelvény környezetében a bal parton visszaforgás, a 27,000 fkm szelvény környezetében az áramlás szétesése, a 26,000 fkm szelvény környezetében a jobb parton áramlási holtterek illetve visszaforgások alakultak ki. A 26,000 fkm szelvény alatt az áramlás egységessé vált, a sebességek szemmel láthatóan megnőttek. A kedvezőtlen áramlási viszonyok, melynek okai a kedvezőtlen kanyarulati paraméterekben és a túl széles mederben keresendők, kijelölték a szükséges beavatkozások helyét. A kialakított terelőműves változat modellezése során a sodorvonal egységessé vált, mely helyzetét a vizsgált vízhozam-tartományokban nem változtatta. A művek a vizsgált vízhozamtartományokban a vízszintet nem befolyásolták, visszaduzzasztás nem volt mérhető. A kimosódások vonala a müvek hatására egységesebb lett, a zátonyok mosatása a meder középvonalának tájékán megkezdődött. A T- és L-művek modellezése során a vízhozam emelésével, a mederrel párhuzamos művek közelében mindig kedvezőbb áramkép alakult ki. A mederváltozások mértéke a felső szakaszon nagyobb és kiegyenlítettebb képet mutat, míg az alsó szakaszon a kimosódások mértéke kisebb. Elképzelhető, hogy az alsó szakasz megtámasztása kevésnek bizonyul és a mederváltozások lejátszódása után a szabályozási vonalon belül a már megépített művek ritmusát követve újabb keresztirányú mű elhelyezése válik szükségessé. 5.) A TERVEZETT BEAVATKOZÁSOK ÁRVÍZI HATÁSA A szabályozási művek és a kotrás utáni szelvény-átalakítás eredményét vizsgálva, a szelvényenként elvégzett hidraulikai számítások szerint a duzzasztással befolyásolt vízszintek nem növekednek meg, a jelenlegi és javasolt állapot összevetéséből mutatkozó, változó mértékű eltérések, még a 40-80 m

3/s vízhozamoknál is, 10 cm-en belül maradnak, 100-180 m

3/s vízhozamoknál pedig gyakorlatilag azonos szinten alakulnak ki. A középvízi szabályozás eredményeként létrejövő, megnövelt vízszállító képességű folyómeder hatása a nagyvizek levezetésében egyértelműen pozitív. 364