A Magyar Hidrológiai Társaság XX. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Mosonmagyaróvár, 2002. július 3-4.)

4. SZEKCIÓ: FOLYÓGAZDÁLKODÁS - GUTI GÁBOR–DUNAI FERENC: A síkvidéki folyóvízi rendszerek haltermőképességének rehabilitása a Kárpát-medencében

megakadályozza a természetes vizek ökológiai állapotának romlását. A új szemléletű vízgazdálkodási tevékenység megalapozásával kapcsolatban fontos feladatot jelent a következő években egy kiterjedt, több száz vízteret érintő biológiai megfigyelőrendszer létrehozása is, amelyben meghatározó szerepet játszik a halállomány rendszeres monitorozása (GUTI 2002). Tanulmányunk a magyarországi folyók haltermőképességével kapcsolatos regionális problémák feltárására és elemzésére, valamint problémák okainak értékelésére épül. Kitértünk a problémák egyes megoldási lehetőségeire és a szükséges fejlesztések meghatározására. Különös hangsúlyt kapott a célok és a megoldandó feladatok szisztematikus áttekintése, ami a problémákat komplex módon kezelő funkcióelemzéssel történt. A problémák feltárása A Kárpát-medence vízfolyásainak természetes halprodukciójával kapcsolatos problémákat az alábbi témakörök szerint csoportosítottuk: 1) Antropogén beavatkozásokból eredő problémák 1.1) A víz- és területhasznosítás következtében a síkvidéki folyók átalakultak, számos vonatkozásban elveszítették természetes jellegüket. 1.2) A természetes folyóvízi rendszer megváltozásával az ártéri akvatikusterresztris átmeneti zóna (ATÁZ) térbeli kiterjedése nagyságrenddel csökkent, és egyre korlátozottabban érvényesülnek a biológiai funkciói. 2) A társadalmi, a gazdasági és a politikai körülményekkel összefüggő problémák 2.1) Hiányoznak az integrált gazdálkodás megvalósulásának feltételei, ezen belül nem érvényesülnek kellő mértékben a természetesvízi halgazdálkodás és a természetvédelem érdekei. 2.2) A szélsőséges hidrológiai helyzetek társadalmi, gazdasági és ökológiai szempontú együttes kezelése nehézségekbe ütközik. 3) Természeti folyamatokból eredő problémák 1.1 A víz- és területhasznosítás következményei A folyóvízi rendszerének természetes jellegét megváltoztató fontosabb tevékenységek: • Folyószabályozás • Erdőgazdálkodás és mezőgazdaság • Ipari tevékenység és közlekedés • Urbanizálódás és idegenforgalom Folyószabályozás Az árvízvédelmi célú nagyvízi folyószabályozás a töltések kiépítésével a történelmi árteret hullámtérre és mentesített ártérre osztotta. Az utóbbi kiterjedése meghaladja a korábbi ártér 90%-át. A kis- és középvízi szabályozás következtében a partvonalak stabilizálásával, a zátonyok képződésének korlátozásával, valamint a meder kiegyenesítésével és csatornaszerü kialakításával a folyók geomorfológiája elvesztette természetes jellegét. A duzzasztók, valamint a mederszelvényt elzáró egyéb vízügyi műtárgyak létesítése fragmentálta a folyóvízi rendszereket, számottevő mértékben akadályozva a természetes halállomány vándorlását. A vízfolyások haltermőképessége szempontjából kedvezőtlen hatások: • az akvatikus-terresztris átmeneti zóna biológiai funkcióinak érvényesülése térben és időben leszűkült (1.2. fejezet). • a hullámtéri vízrendszer és mentett oldali vízterek közötti átjárhatóság korlátozódott. • az ártéri vízterek fragmentálódása 288