A Magyar Hidrológiai Társaság XX. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Mosonmagyaróvár, 2002. július 3-4.)

1. SZEKCIÓ: IDŐSZERŰ VÍZGAZDÁLKODÁSI FELADATOK AZ EURÓPAI UNIÓHOZ VALÓ CSATLAKOZÁS KAPCSÁN - PAPP FERENC: Kockázat – elemzés szerepe a vízgazdálkodási feladatok megoldásában. Esettanulmány: a Balagon vízszintszabályozása

4.2 Balaton menti beavatkozások A Balaton menti kárcsökkentő beavatkozásokat három csoportba soroltuk, és azok önálló, valamint együttes hatását az 5%-os előfordulási valószínűségű esetben. 25 nrVs-os vízeresztés mellett értékeltük. A legnagyobb kárcsökkenést a parti mélyterületek rendezése, elvizenvősödésének megakadályozása eredményezi. A tervezett műszaki beavatkozással közelítően elérhető a régi szabályozásnak megfelelő helyzet. Ennek azonban — bár hatása hosszú időre szól — igen nagy a beruházási költsége, ezért kockázati jellemzői előnytelenek. A partvédőművek magasításával kapcsolatos igények egy korábbi tanulmányból [7] ismertek. Az ott szereplő adatok alapján végzett számítás eredménye kockázat-csökkenés szempontjából elfogadható, de a hatékonyság kicsi. A Balatont tápláló vízfolyások torkolatának rendezése jelentős kár-csökkentést eredményez, és a beavatkozás kockázati hatékonysága is kedvező. Ha az előbbi három beavatkozás együtt valósul meg, akkor az új rendnek megfelelő szabályozás mellett a korábbinál is jóval kisebbek a Balaton-parti kárértékek, a fejlesztés hatékonysága azonban alacsony. 4.3 Sió menti beavatkozások A vízeresztéssel kapcsolatos kárcsökkentő lehetőségek közül négyet vizsgáltunk. Az elemzés ebben az esetben is az 5%-os előfordulási valószínűségű balatoni vízállásokra vonatkozik, az összehasonlításnál azonban a jelenleg mértékadónak tekinthető 50 m '/s-os vízeresztést és a Sió meglevő mederállapotát vettük alapul. Elsőként megvizsgáltuk a Nádor torkolat fölötti — a VIZITERV Consult tervei [10] alapján megkezdett — mederbővítés hatását, aminek eredményeként megvalósulhat az eredeti terveknek megfelelő 80 m7s-os vízeresztés. A nagyobb vízeresztési lehetőség kihasználásával jelentősen csökkennek a Balaton parti kárértékek, de kis mértékben nőnek a Sió menti fakadóvizes problémák. A tervezett mederbővítéssel elérhető, hogy az új szabályozási rend feltételei mellett az összesített kárérték a régihez képest ne emelkedjen, a magas kiviteli költségek miatt azonban a fejlesztés kockázati hatékonysága kicsi. A másik szóba került műszaki beavatkozás a fakadóvizes szakaszok mentén egy talajvízszintszabályozó rendszer kiépítése és üzemeltetése. Ennek értékelésénél a Sió menti mélyterületek fakadóvizes kárai helyett az említett rendszer szivattyúzásának költségeit vettük figyelembe. Az új szabályozási rend mértékadó összesített kárértéke ebben az esetben a réginél magasabb, a fejlesztés kockázati hatékonysága azonban az előzőnél kedvezőbb. Számításokat végeztünk arra az esetre is, ha a Sió menti problémákat az érintett mélyterületek kisajátításával, vagy művelésiág-változásával oldanánk meg. Ekkor jelentősen csökken a mentett oldali vizesedésből adódó gazdasági kár, természetvédelmi szempontból pedig kimondottan kedvező az új helyzet megítélése. Ez utóbbit — a szükséges adatok hiányában — nem vettük figyelembe, a megoldás kockázati hatékonysága azonban így is igen előnyös. Végezetül az előző beavatkozások kombinációjaként számítást végeztünk egy komplex megoldásra, miszerint a folyamatban levő mederbővítést ki kellene egészíteni a Simontornya fölötti fakadóvizes szakaszokon egy hatékony talajvízszint-szabályozó rendszerrel, a Sió és a Nádor közötti területsávon pedig a korábbi természetes állapotnak megfelelő rétek, legelők és vizenyős területek visszaállításával. Az eredményként kapott kockázatcsökkenés jelentős, a megoldás összköltsége azonban nagyon magas, ezért a kimutatható hatékonyság kicsi. 26