A Magyar Hidrológiai Társaság XX. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Mosonmagyaróvár, 2002. július 3-4.)

4. SZEKCIÓ: FOLYÓGAZDÁLKODÁS - BALÁZSNÉ LAMPERT ZSUZSA–DR. BÁRDI PÁL: A szigetközi mentett oldali vízpótló rendszer kialakítása és továbbfejlesztésének lehetősége

megőrzését, a talajvízszint szabályozását, valamint a mezőgazdasági potenciál javítását célul kitűző hullámtéri és mentett oldali vízpótlás tanulmánytervének készítése. Ehhez természetvédelmi, területfejlesztési és agrár fejlesztési tervek is kapcsolódtak. Az akkor tervezett mentett oldali vízpótlás koncepciója a kiépített belvízlevezető csatornarendszer felhasználását irányozta elő. Míg a belvízlevezető rendszer csatornahálózata a befogadók felé a növekvő belvízmennyiségeknek megfelelően bővülő szelvénnyel került kiépítésre, a vízpótló csatornák szelvényei ezzel ellentétesen, a szivárgási-párolgási veszteségeknek megfelelően a befogadó felé csökkennek. Ebből adódóan a csatornarendszer felső szakaszán mederbővítést és műtárgyak átépítését is tervezték. A vízlépcső rendszer építési munkáinak leállítását követően félbemaradt a mentett oldali vízpótlás kiviteli tervezése is. 1992. októberében, amikor a szlovák fél egyoldalúan üzembe helyezte a bősi vízerőművet a "C" variáns létesítményeinek megvalósításával, a Duna RajkaSzap közötti mederszakaszán a főmederben a vízszintek drasztikusan lecsökkentek, a hullámtéri ágak kiürültek és megkezdődött a talajvízszintek csökkenése. A megváltozott állapot kedvezőtlenül érintette a táj élővilágát, ökológiai értékeit. Míg korábban rendszeres volt a csatornákban a Duna vízjárásának megfelelően a fakadóvíz megjelenése, addig az elterelés után az év jelentős részében vízhiányra lehetett számítani. Szükségessé vált a kedvezőtlen folyamat megállítása a víz pótlásával. A várható károk mérséklésére a Kormány ideiglenes jellegű műszaki beavatkozásokat rendelt el. Az ÉDUVIZIG tervet készített, melynek alapadatául azok a vízigények szolgáltak, melyeket a Környezetvédelmi Felügyelőség, Fertő-Hanság Nemzeti Park, a megyei Földművelési Hivatal és a Kisalföldi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság határozott meg. A Duna elterelése után a BNV tervezésekor meghatározott koncepcióra alapozva valósultak meg a szükségintézkedések. 1993. márciusában a szükségintézkedések I. ütemeként, a legszükségesebb létesítmények üzembe helyezése megtörtént. Az egykori holtágak nyomvonalán vezetett csatornákból álló csatornarendszer legszűkebb keresztmetszetei megszüntetésre kerültek, mederbővítő kotrások készültek a Zátonyi-Dunán, a szűk keresztmetszetű Gyümölcsös úti zsilip kapacitása növekedett egy cső átsajtolásával, elbontásra került a korábban kis nyílással épült zsilip a Szivárgócsatornából történő kiágazásnál. A víz pótlását a szlovák Fél által átadott vízből a Szivárgó csatornán keresztül lehetett biztosítani a Zátonyi-Dunába és ezen keresztül a kiépített csatornarendszerbe. A rendszer teljes kiépítésének hiánya miatt a fő csatornákba ugyan víz került, azonban a hatásterület nagyobb része ellátatlan maradt. 1995. júniusában üzembe helyezték a főmederben az ideiglenes fenékküszöböt, mely a hullámtérbe jelentős víztömeg bevezetését tette lehetővé. A hullámtéri vízpótlás a mentett oldali talajvízszintekre is kedvező hatást gyakorolt. 1995-ben a korábbi koncepcióra támaszkodva az ÉDUVIZ tanulmánytervet készített, amiben az alábbi helyzetértékelő megállapításokat tette: A Felső-és Középső - Szigetközben a korábban is meglevő kedvezőtlen folyamatokat a Duna elterelése felgyorsította. A hullámtéri vízpótlás hatására a talajvíz ugyan megemelkedett, de az árvizek megosztása miatt a mentett oldali táj karakterét meghatározó nádas holtmedrek csak ritkán kapnak vizet. A mentett oldali vízpótlásba még be nem vont medrek szárazak. Az Alsó-Szigetközben is vízhiány van, a csatornák gyakran kiszáradnak, a vízi élettér összeszűkül, a torkolati zsilipek zárva tartása miatt a vízi élőlények közlekedése a Mosoni-Duna és a mentett oldali csatornarendszer között nem biztosított, a csatornák vízminősége nyáron nem megfelelő. 232