A Magyar Hidrológiai Társaság XX. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Mosonmagyaróvár, 2002. július 3-4.)
3. SZEKCIÓ: SZENNYVÍZCSATORNÁZÁS ÉS –TISZÍTÁS - DR. SOLTI DEZSŐ–DR. MEGYERI MÁRIA–DR. PÁSZTÓ PÉTER: Magyarországon alkalmazott szennyvíztisztítási technológiák új megközelítésben
2.3. Teljes oxidációs egyesített miitárgyas és SBR 1 rendszer Az egyesített mütárgyas rendszerek [Répcelak, Sárisáp] hasonlóan az oxidációs árkos technológiákhoz szervesanyageltávolításban, akár BOI 5-ben mérve, akár KOI-ban képesek 90% feletti tisztítási hatásfokot produkálni. Gondok általában az NH 4-N eltávolításnál vannak, elsősorban téli időszakban, ami érthető. Alapfokú műszerezettség mellett állandó kezelést nem igényelve különösen ott van létjogosultságuk, ahol nincs szélsőséges hidraulikai terhelésingadozás, illetve a telepítésnek területi korlátai vannak. A fajlagos villamosenergia igény 0,5 kWh/m J körüli csakúgy, mint az árkos rendszernél. Szakaszos üzemű SBR rendszer [Fertőrákos] üzemeltetése helyi automatika nélkül nem valósítható meg. Üzeme ciklikus (levegőztetés, keverés, állás) a szerint változtatva, hogy a műtárgyban milyen tisztítási folyamat zajlik (nitrifikáció, denitrifikáció, ülepítés). A tisztavíz és iszapelvétel naponta általában egyszer - jellemzően a kora reggeli - ülepítési ciklus után automatikusan történik. Gondot jelent, hogy a technológia sajátossága miatt visszaduzzasztás történik a gravitációs hálózatra, valamint, hogy a rendszer igen érzékeny a beállítási problémákra. Ennek ellenére, ha nincsenek különleges hatósági előírások, megfelelő a technológia. A mintatelep alapján az alulterheltség miatt messzemenő következtetéseket nem szabad levonni. 3. Nagy terhelésű egy reaktorteres eleveniszapos rendszer Kis és közepes nagyságú, 2.000-10.000 lakosegyenérték terhelésű szennyvíztelepek esetében ott, ahol a befogadó nem érzékeny vízgyűjtő területű, az elmúlt évtizedekben, több esetben alakítottak ki nagy terhelésű egy reaktorteres eleveniszapos tisztítási technológiát, illetve az automatizálás előnyeit kihasználva az oxigénellátás időszakos leállításával nitrogéneltávolításra is alkalmazható rendszert. A felmérésbe bevont telepek [Zámoly, Kincsesbánya, Szápár, Berhida] esetében több esetben gondot okozott az elégtelen oxigénellátás. Azoknál a kis és közepes nagyságú szennyvíztisztító telepeken, ahol a szennyezőanyag terhelés ingadozása jelentős, szükséges az oxigénbevitel széles skálán történő szabályozása (1:5), hogy az eleveniszapos medencében tartható legyen az 1-2 mg/l oxigénkoncentráció. Gazdasági okokból szükségtelen 2 mg/l feletti koncentrációt tartani. A nitrogén eltávolítás eseti igénye kielégítésére az egy reaktorteres műtárgyban oxikus és anoxikus üzemeltetési szakaszokat kell biztosítani. Ilyen üzemmód programszabályozással érhető el, ahol az oxigénbevitel változtatása a gépegységek ki-be kapcsolásával, fordulatszám szabályozással vagy lapátállítással érhető el. A vizsgált rendszereknél az első megoldás az általános. A gondot az jelentette, hogy légellátási (kapacitás) problémák voltak. Ez visszavezethető tervezési gondra, rendszerállapotra (hőmérsékletingadozás, infiltráció). A hidraulikai terhelésingadozást a telepek az üzemeltetők véleménye szerint jól tolerálják, azonban ez nem tekinthető objektív ítéletnek, miután a vizsgálatba vont telepek egy kivételével hidraulikailag jelentősen alulterheltek. Amennyiben az alulterheléstől eltekintünk a tisztítástechnológiai eredmények általában jók: BOI 5 90-97 % KOI 88-95 % NH 4-N 92-99 % nyáron, télen általában lényegesen gyengébb Lebegőanyag 80-90 % 1 SBR: Sequencing Bath Reactor - Szakaszos üzemű egymedencés eljárás 213
