A Magyar Hidrológiai Társaság XX. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Mosonmagyaróvár, 2002. július 3-4.)
3. SZEKCIÓ: SZENNYVÍZCSATORNÁZÁS ÉS –TISZÍTÁS - DR. SOLTI DEZSŐ–DR. MEGYERI MÁRIA–DR. PÁSZTÓ PÉTER: Magyarországon alkalmazott szennyvíztisztítási technológiák új megközelítésben
MAGYARORSZÁGON ALKALMAZOTT SZENNYVÍZTISZTÍTÁSI TECHNOLÓGIÁK ÚJ MEGKÖZELÍTÉSBEN DR. SOLTI DEZSŐ - DR MEGYERI MÁRIA - DR. PÁSZTÓ PÉTER DRV Rt. - Országos Vízügyi Főigazgatóság Magyarország EU csatlakozásával összefüggő feladatai közül az egyik jelentős fejlesztési igény a szennyvízelvezetés és szennyvíztisztítás területén jelentkezik. Az Európai Közösség a települési szennyvizek elvezetését és tisztítását a Tanács 91/271 EGK Irányelvében szabályozza. Az ország vállalt kötelezettsége - összhangban az Irányelvvel és az eddigi csatlakozási tárgyalásokkal - a 2000 lakosegyenérték feletti szennyvízkibocsátások közműves szennyvízelvezetésére, a szennyvizek II. fokú tisztítására és az érzékeny befogadókat 10.000 lakosegyenérték feletti értékkel terhelő szennyvízelvezetési agglomerációk közműves szennyvízelvezetésére és III. tisztítási fokozatú tisztítására vonatkozik. Ezt a programot az Irányelvnek és a Bizottság 93/48l-es határozatának megfelelően a 2000 lakosegyenérték terhelést meghaladó települési szennyvízelvezetési agglomerációk Nemzeti Szennyvízelvezetési és -tisztítási Megvalósítási Programjának nevezzük. (1) A Program kormányrendeletben való megjelenítése 2002. februárban megtörtént, melynek alapján - a 2000. december 31-i állapotot figyelembe véve - a 2000 lakosegyenértéknél nagyobb agglomerációkban összesen 373 db szennyvíztisztító telep szerepel 5 483 097 lakosegyenértéket képviselve. Célállapotként a jogszabály 682 db szennyvíztisztító telepet irányoz elő 12 891 130 lakosegyenértékkel. (2) Mint az előzőekből is kiderül, a jogharmonizációs követelmények teljesítését túlmenően minden korábbi fejlesztési programot meghaladó mértékű és ütemű fejlesztésekre van szükség, hogy a vállalt határidőre Magyarország teljesíteni tudja az EU követelményeket mind a csatornázottság, mind a szennyvíztisztítási mutatók vonatkozásában. (3) A szennyvíztisztítás területén tapasztalható nagymértékű lemaradást - Magyarország közelgő EU csatlakozása érdekében - az elkövetkezendő 10-15 évben fel kell számolnunk. Bár a rendszerváltás óta eltelt időszakban - a hazai szennyvíztisztításban - örvendetes mennyiségi növekedés következett be, a pozitív folyamatok ellenére, a szennyvíztisztító telepek tervezése és üzemeltetése terén számos probléma merült fel. Az utóbbi évtizedben a tervezők a méretezéshez szükséges alapadatok (oxigén-beviteli igény, a oxigénátadási tényező, várható tisztítási hatásfok, várható elfolyó vízminőség, a biológiai terhelés és az elfolyó vízminőség közti összefüggés stb.) kimérésére nem fordítottak kellő figyelmet. Elsősorban szakirodalmi alapadatok és tervezői tapasztalatok alapján végezték a szennyvíztelepek tervezését. Ennek következtében is számos esetben az újonnan épített, vagy a kibővített telepek alul- vagy túlméretezettek, az oxigén-bevitel értéke nem megfelelő, a nitrifikáció és a denitrifikáció toxikus anyagok következtében gátolt, az elfolyó víz minősége nem elégíti ki a határértékeket. (4) A hatékony és költségkímélő megvalósítás érdekében tudatosulni kell annak a ténynek, hogy a szennyvíztisztítás hazai adottságai túlzottan szerteágazóak ahhoz, hogy a probléma az elterjedt gyakorlatnak megfelelően, „uniformizáitan" lenne kezelhető. Ennek egyik oka a vízfogyasztás nagymértékű csökkenésének eredményeként kialakult szokatlanul „sűrű" szennyvíz, amelyet gyakran az igen kedvezőtlen, alacsony C:N arány is jellemez (ez a csatornahálózatbani nagy 209
