A Magyar Hidrológiai Társaság XX. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Mosonmagyaróvár, 2002. július 3-4.)

3. SZEKCIÓ: SZENNYVÍZCSATORNÁZÁS ÉS –TISZÍTÁS - RÉTI LÁSZLÓ: Biológiai tápanyag-eltávolítást végző szennyvíztisztító telepek tervezésének, üzemeltetésének egyes kérdései

3.3. AZ OLDOTT OXIGÉN Egy jól megtervezett és kellően leterhelt főáramú biológiai tápanyag-eltávolítást biztosító szennyvíztisztító telepen az oldott oxigénnel kapcsolatos szabályozás az egyik leghatásosabb módszer, mellyel az üzemeltető a biológiai folyamatokat befolyásolni tudja. A folyamatos oldott oxigénmérés és az oldott oxigén szintjéről történő levegőbeviteli szabályozás - a szennyvíztisztítás mai technikai lehetőségei mellett - már minimum követelmény. Az üzemeltetés során a hatékony szerves anyag eltávolítás, foszfor felvétel és a jó hatásfokkal megvalósuló nitrifikáció miatt, az aerob medencéknél az oldott oxigént minden időszakban a 2-3 mg/l értéken kell tartani. Az ennél magasabb oldott oxigén szint a PHOREDOX eljárásnál az utóülepítő recirkuláltatott eleven iszapján keresztül zavarhatja az anaerob medencék nitrát- és oldott oxigénmentes állapotát. (Ezt a kérdést a 2.5. fejezetben már bővebben érintettük.) 3.4. A RECIRKULÁCIÓK A recirkulációk (iszaprecirkuláció, nitrátos belső recirkuláció, stb.) megfelelő beállításával az üzemeltető szintén döntően befolyásolhatja a szennyvíztisztító telep tisztítási paramétereit. Legfontosabb az utóülepítőből történő iszaprecirkuláció értékének nagyon pontos meghatározása és beállítása a próbaüzem, majd az üzemelés során. (A frekvenciaváltós szabályozás követelményére a dolgozat a 2.7. fejezetben részletesen kitért!) A gyakorlatban mindent meg kell tenni az iszaprecirkuláció folyamatos biztosítására, mert annak néhány órás kimaradása is lényeges eleveniszap koncentráció változást jelent a szennyvíztisztító telep biológiai műtárgyaiban. Ez a durva változás egyértelmű és jelentős tisztítási hatásfok csökkenéssel, az anaerob, anoxikus, aerob terekből történő eleveniszap kimosódással jár. Az üzemeltetés során ezért a folyamatos iszaprecirkuláció biztosítására legalább hideg tartalékként rendelkezésre álló gépegységgel fel kell készülni. A nitrátos belső recirkuláció a denitrifikálás szempontjából meghatározó. A recirkuláció mértéke ebben az esetben mintegy 150-300 % között is változtatható a gyakorlatban, lényeges denitrifikációs hatásfok csökkenés nélkül. Természetesen a folyamatos üzemet itt is legalább hideg tartalék szivattyúk biztosításával fent kell tartani. Ebben az esetben ugyanakkor a frekvenciaváltós finom beállítási lehetőség nem követelmény. 3.5. A MIKROORGANIZMUS TÖMEG Az üzemeltetés harmadik, egyik leginkább hatékony beavatkozási lehetősége a rendszerben lévő eleveniszap, mikroorganizmus tömeg mennyiségének, állapotának ellenőrzése, befolyásolása. Az aerob medence meghatározott eleveniszap koncentrációjának, száraz anyag tartalmának folyamatos ellenőrzése és szinten tartása alapvető követelmény az üzemeltetésnél. A fölösiszap elvételt lehetőleg minél egyenletesebben és kíméletesebben kell megvalósítani. Fontos az elvett fölösiszap mennyiségének, szárazanyag tartalmának mérése, figyelemmel kísérése. Nem közismert, de a jó üzemelés szempontjából nagyon eredményes az eleveniszap szintjének és minőségének a következő pontban leírt rendszeres ellenőrzése. 3.6. AZ UTÓÜLEPÍTŐ Nagyon nagy jelentőségű az, hogy az üzemeltető ismerje az utóülepítőkben leülepedett iszap szintjét, magasságát. (Az optimális iszapmagasság kb. 50-100 cm.) Ehhez legalább egy hordozható iszapszintmérő - zavarosság (turbidity) mérő - műszer beszerzése szükséges. 207