A Magyar Hidrológiai Társaság XX. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Mosonmagyaróvár, 2002. július 3-4.)
3. SZEKCIÓ: SZENNYVÍZCSATORNÁZÁS ÉS –TISZÍTÁS - LEITNER LÁSZLÓ: Jól jár-e valaki a vízfogyasztás csökkentésével? Avagy a szennyvíz mennyiség csökkenésének veszélyei üzemeltetői szemmel
JÓL JÁR-E VALAKI A VÍZFOGYASZTÁS CSÖKKENÉSÉVEL? AVAGY A SZENNYVÍZ MENNYISÉG CSÖKKENÉSÉNEK VESZÉLYEI ÜZEMELTETŐI SZEMMEL LEITNER LÁSZLÓ AQUA Szolgáltató Kft. Az 1990-es évek elejétől kezdve Magyarország egész területén megváltozott a vízfogyasztás, ezzel párhuzamosan a szennyvízkibocsátás. A változás mértéke, a csökkenés gyorsasága egyegy terület gazdasági helyzetétől jelentősen függött. A vízfogyasztás csökkenés legfőbb oka az volt, hogy a lakosság a jelentős díjváltozások miatt lényegesen jobban odafigyelt az általa elfogyasztott, sokszor elpocsékolt víz mennyiségére. Ez a tendencia a panel és társasházas területeken a általában túlzott, míg a családiházas területeken az amúgy sem magas vízfogyasztást csökkentette le. Ez utóbbi esetben a nyugat-európai átlagos 1 főre jutó napi vízfogyasztásnál lényegesen alacsonyabb, 100 liter/fő/nap érték alá csökkent az 1990-es évek közepére. A díjak további jelentős növekedésévei párhuzamosan az életszínvonal csökkent és az egyes háztartások kiadásai között egyre nagyobb százalékban mérhető értéket képvisel a víz- és csatornadíj. Rohamosan megindult a lakásvízmérősítési program, melynek hatására a panel és társasházas területeken is tovább csökkent a vízfogyasztás. Ezen vízfogyasztás csökkenés azonban megint jelentősebb díjnövekedést generált és kialakult egy vízmennyiség-díj spirál. A szakemberek várakozása ellenére a víz- és szennyvíz mennyiség csökkenése a mai napig nem állt meg, csak legfeljebb ennek mértéke lassult le az általam ismert területen. így elértük azt, hogy a városokban 80-100 liter/fő/nap vízfogyasztással lehet számolni, míg falusi környezetben az 50-60 liter/fő/nap értéket ér el. Természetesen ez alól vannak szerencsésebb kivételek, de az üzemeltetők többsége ilyen értékekkel számolhat. Mivel üzemeltetési feladatokat a Mosonmagyaróvár és térsége víziközmüveit üzemeltető AQUA Szolgáltató Kft-nél végzek és ezen cég adatai állnak teljes körben rendelkezésemre, így a továbbiakban ezen üzemeltető szervezet adatait fogom bemutatni. A vízfogyasztás tekintetében a városok közül Mosonmagyaróvár a szerencsésebb adottságú városok közé tartozik, de az országos tendencia itt is érvényesül: míg 1999-ben 110-120 liter/fo/nap volt az átlagos vízfogyasztás, addig ez az érték 2001. évre lecsökkent 90 liter/fő/napra. Milyen következményekkel jár ez a jelentős mértékű fogyasztás csökkenés? 1. Ahogy csökken a vízmennyiség, úgy növekszik a vízdíj. A víziközmü üzemeltetők költségeinek megközelítőleg 80 % fix költség, azaz független a vízmennyiség változásától. Ez azt jelenti, hogy infláció nélkül is az 1 m 3-re vetített költség növekszik. Természetesen e költségnövekedést egy adott szintig a költségek racionalizálásával csökkenteni lehet, azonban ennek mindig van korlátja, így a víziközmü üzemeltetők nagy része már nem tudja lenyelni a mennyiségi csökkenésből fakadó költségnövekedést. Az ivóvíz és szennyvízdíjak meghatározója az Önkormányzat, melynek politikai érdeke fűződik ahhoz, hogy a díjemelés ne legyen jelentős mértékű, az inflációt lényegesen meghaladó. Ez azt jelenti, hogy az üzemeltető szervezetek jelentős részben a szükséges beruházásaikat lecsökkentik, így a meglévő közművagyon jelen értéke folyamatosan csökken. (Tulajdonképpen a jövőtől veszünk fel hiteleket.) 163
