A Magyar Hidrológiai Társaság XX. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Mosonmagyaróvár, 2002. július 3-4.)
3. SZEKCIÓ: SZENNYVÍZCSATORNÁZÁS ÉS –TISZÍTÁS - KÁRPÁTI ÁRPÁD: A szennyvíztisztató–iszapkezelő együttes jövője
A jelenlegi költségekről hazai becslések nem állnak rendelkezésre, de Gallért és Winter (4) viszonylag új összehasonlító adatokat mutattak be egy 2000 évi áttekintőjükben, ami a hazai költségekre is irányadó lehet. Az égetés mintegy 133-207, az anaerob metanizáció 75-130, az prizmákban történő komposztálás 95, a konténeres komposztálás 150 USD/t, természetesen az USA-ban és a fejlett, nyugat-európai országokban. A fajlagos költségek az üzem feldolgozó kapacitásával mindegyik változatnál fordítót arányban változnak. Kiemelték, hogy az égetésnél igen jelentős energianyereség érhető el (kWh/t égetett hulladék), ezzel szemben a komposztálásnál elérhető eredményt nem számszerüsítették. Természetesen, hogy a komposztálásra csak káros anyagokat, nehézfémeket, biológiailag bonthatatlan, toxikus anyagokat az előírt koncentrációk alatt tartalmazó iszapokat szabad csak felhasználni. Ellenkező esetben a végtermék minőségét (szerves szennyezők, sótartalom, szerves anyag tartalom, hamutartalom, nehézfémek, AOX, BCB, PCDD/PCDF, fertőzőképesség, stb.) fokozottan ellenőrizni kell. Ennek a kontaminációnak, illetőleg talajszennyezésnek a kizárását napjainkban a fejlettebb országokban mindenütt de elvileg hazánkban is törvényileg biztosítják (5, 7). Ipari szennyvizeket nem tartalmazó lakossági szennyvizek iszapjainak a komposztálása esetén az ilyen ellenőrzés felesleges. Fontos ugyanakkor a patogén kórokozók megfelelő ártalmatlanítása, melyet legegyszerűbben megfelelő termikus kezeléssel lehet biztosítani. Ennek lehetősége az iszap komposztálásánál közvetlenül adódik. A komposztálás során az iszapos nyersanyag hőmérséklete 60-70 °C hőmérsékletre emelhető, ami megfelelő időtartammal (8, 12) kellő sterilizálást eredményez. Célszerű lehet a jövőben ezért is, mind a nyers, mind az anaerob, vagy aerob módon stabilizált iszapnak is a komposztálással történő tovább-feldolgozása, hasznosítása. A megfelelő komposzt alapanyagot képező szennyvíziszapok esetében is megkérdőjelezhető azonban a komposztálás célszerűsége, ha a környezet adottságai nem teszik lehetővé a keletkező termék hasznosítását (16). A nyers iszapok elhelyezését, deponálását ma már szigorú előírások korlátozzák. Ezek elvben érvényesek a humuszra is, annak a szerves anyag tartalma miatt. Elhelyezni tehát a humuszt csakis mezőgazdasági vagy rekultivációs hasznosítással lehetséges. Összefoglalás A fejlettebb országokban sem kellően tisztázott a keletkező szennyvíziszap komposztálásának, s azzal a mezőgazdaságban szükséges humusz termelésének az igénye. Éppen ezért a szabályozást még sokáig nem is az fogja meghatározni, hiszen a talaj humusztartalma csökkenésének a következményei csak igen hosszú idő után jelentkeznek. Az állam hatékonyabb központi beavatkozására, támogatására lenne szükség, részben a kérdéskör pontosítására, részben a gazdaságosabb komposztálási technológiák fejlesztésére. A szennyvíztisztítók az ilyen termék előállítását nem tekinthető szükségszerű feladatuknak, hiszen a nagymértékben nyomott mezőgazdasági árviszonyok miatt a mezőgazdaság érdekeltsége nem érvényesülhet. Az elkövetkezendő időszakban éppen ezért egyértelműbben be kellene határolni a szennyvízfeldolgozó üzem környezetének a szóba jöhető humusz igényét, s annak megfelelően kell tervezni a szennyvizek tisztításához kapcsolódóan a szennyvíziszapok komposztálását. Mind a komposzt előállítását, mind annak felhasználását sokféle forrásból, akár a különböző termékdíjakból is támogatni lehet, de végső soron a víz árába, annak a termékdíjába is jogos lehet a támogatás, vagy költség beépítése, bár elsődlegesen nem a víz, hanem a tápanyagfogyasztásunk következménye. Azokat az iszapmennyiségeket, amelyeknek a komposztálást követő elhelyezés sem lehet gazdaságos, lényegesen nagyobb költsége ellenére is egyéb iszapmegsemmisítő, mineralizációs 153
