A Magyar Hidrológiai Társaság XX. Országos Vándorgyűlése (Mosonmagyaróvár, 2002. július 3-4.)

6. szekció: A területi vízgazdálkodás és vízgazdálkodási társulatok - Varga György – Pappné Urbán Judit – Szalai József – Dr. Pálfai Imre – Boga Tamás László – Sebesvári Judit: Integrált vízháztartási tájékoztató és előrejelzés a területi vízgazdálkodás számára

Az aszályossági index (PAI) 2002. évi előrejelzett értékeit a 2001. október – 2002. április közötti időszak ismert adataiból, továbbá az előttünk álló május – augusztusi időszak három változatban föltételezett adataiból számítottuk ki, a szokásos módon. A 2001. októberétől – 2002. áprilisig terjedő hét hónap az elmúlt 70 év legszárazabb időszakai közé tartozik, s ilyenformán kezdetét jelenti egy tavaszi-koranyári aszálynak, de annak is elég nagy a valószínűsége, hogy a teljes mezőgazdasági év is aszályos lesz. A 4. ábrán a 2002 május elején készített aszály előrejelzés egyik változatának, az átlagosnál kevesebb május – augusztusi csapadékkal számoló változatnak az eredményét, a PAI területi eloszlását mutatjuk be. E szerint az egész ország területén aszályt lehetett várni. A PAI értékei az Alföldön a 12-t is meghaladják, ami rendkívül súlyos aszályhelyzetet jelez. Ehhez hasonló aszály volt pl. 1992-ben. Erősen csapadékos nyár, ami ellentétes lenne a hosszútávú meteorológiai előrejelzéssel, megfordítaná a helyzetet, mert a PAI sehol sem érné el a aszály küszöbértékét jelentő PAI = 6,0-t. A különböző erősségű aszályok bekövetkezésének valószínűsége a 2002. május eleji helyzetben kétségkívül nagyobb, mint általában. Hozzávetőleges számításaink szerint – egy folyamatban lévő módszertani fejlesztés nyomán - az Alföld középső részén az egész mezőgazdasági évre vonatkozó mérsékelt aszály (PAI>6,0) bekövetkezésének valószínűsége kb. 65%-ra, a közepes erősségű aszályé (PAI>8,0) kb. 40%-ra, míg az erős aszályé (PAI>10,0) kb. 25%-ra volt becsülhető. A Kisalföldön, ugyanezen kategóriákhoz tartozó valószínűségi értékek 25%, 8% és 2%. 4. A TOVÁBBFEJLESZTÉS LEHETŐSÉGEI 4.1. A helyzetértékelés módszerének fejlesztése A téli félév során a belvízrendszerek területén kialakult összefüggő hótakaró vízegyenértékének alakulásáról (a térbeni és időbeni változások jellemzése) a jelenleginél több információra van szükség. A hidrometeorológiai észlelőhálózat folyamatban levő fejlesztése ennek feltételeit fokozatosan alakítja ki, amelynek eredményeit a helyzetértékelésbe integrálni kell. A talajvízhelyzet értékelésében megoldandó feladat a pontszerű észlelések adatainak területi kiterjesztését szolgáló módszer fejlesztése, később üzemszerű alkalmazása. 4.2. Az előrejelzés módszerének fejlesztése A GVM súlyozó tényezőinek változtatásával és egy talajvizes korrekció bevezetésével vizsgálatokat lehetne végezni a vízháztartási helyzet megfelelőbb kifejezésére. A belvizességi index értékeit az egyes térségek belvízi veszélyeztetettségével egyetemben kellene értékelni, összefüggéseket keresve a belvízzel elöntött területek nagyságával. Az aszály-előrejelzést a talajadottságok figyelembevételével lehetne differenciáltabbá tenni, és módszer kidolgozása szükséges a tavaszi aszály előrejelzésére is. 535