A Magyar Hidrológiai Társaság XX. Országos Vándorgyűlése (Mosonmagyaróvár, 2002. július 3-4.)

2. szekció: A vízellátás – vízkezelés időszerű kérdései - Mohácsiné Simon Gabriella – Tardos András: A sérülékeny vízbázisok diagnosztikai programjának eredményei és problémái az ÉDUVIZIG területén

rétté alakítás. A legcélszerűbb megoldás a védőterület üzemeltető vagy vízbázis tulajdonos által történő megvásárlása. Ez azonban felveti a kérdést, hogy lehet-e és szabad-e rákényszeríteni a vízművet a kisajátításra. A hidrogeológiai A és B zónákon természetesen nem várható el és nem is szükséges a mezőgazdasági termelés felszámolása, itt meg kellene határozni azt a növénytermesztési technológiát, ami megengedhető a vízkészlet biztonságban tartása mellett. A nitrát tartalmú műtrágyázás mértékének a szabályozására és ellenőrzésére van szükség, növénykultúrától függően egyedi vizsgálat alapján. A középhegységi területeken pedig sok esetben a védőterület nagyrészt erdő, ahol a diagnosztikát végző szakértők vegyszer nélküli erdőgazdálkodást írnak elő. Egy-két esetben fordult elő az eddig elvégzett diagnosztikák során, hogy ipari jellegű telephely, vagy benzinkút volt található a megállapított védőterületen. Ezeknek a felszámolására vagy átalakítására lesz szükség. Mindezek a tipikusnak mondható szennyező források a védőterületeken belül számos intézkedést tesznek szükségessé, miután a Vízügyi Igazgatóság hatóságilag kijelöli a védőidomokat. Csak ezeknek a végrehajtása esetén valósulhat meg ténylegesen a vízbázisok biztonságba helyezése és alakulhat ki valójában a védőterület. A fent említett intézkedések végrehajtása, akár megszüntetésről, akár korlátozásról legyen szó, csak a társhatóságok, legfőképpen a Környezetvédelmi Felügyelőség, a Talaj -és Növényvédelmi Állomás és az önkormányzatok aktív közreműködésével képzelhető el. A megvalósítás finanszírozási problémákat is felvet, hiszen a csatornázás megépítésének, a szennyezett területek megtisztításának, esetleg szükséges átalakítások elvégzésének költségein kívül a felszámolások, vagy korlátozások kapcsán kártérítési követelések is felmerülhetnek. Mindezek nem kevés terhet jelentenek az önkormányzatok, a területek tulajdonosai, vagy használói és az üzemeltetők számára is. Egyelőre csekély mértékű és kevés olyan pályázati lehetőségről tudunk, ahol ilyen célból támogatáshoz lehet jutni. A hatékonyság érdekében meg kellene teremteni a támogatási forrásokat. Talán egyfajta megoldást jelentene és elősegítené a védő

területek tényleges kialakítását, ha a megfelelő korlátozást betartó területhasználók kedvezményben részesülnének, pl. adókedvezmény, amire nyugat-európai országokban ismerünk néhány példát. 54