A Magyar Hidrológiai Társaság XX. Országos Vándorgyűlése (Mosonmagyaróvár, 2002. július 3-4.)

6. szekció: A területi vízgazdálkodás és vízgazdálkodási társulatok - Fehér Ferenc: Közmegegyezés a vízgazdálkodásban

• Az állam felelőséggel tartozik bizonyos nemzeti kincsek megóvásáért, így a termőföld, a természeti értékek és a természeti erőforrások védelméért. Ezeknek az értékeknek a védelmében a helyi érdekeltségű létesítmények is részt vesznek. Nem nehéz tehát az állam érdekeltségét megtalálni a helyi vízgazdálkodási problémák megoldásában vagy azon általános vízgazdálkodási kérdések kezelésében, amelyhez a helyi érdekeltségi művek is szükségesek. A kérdés inkább az, hogy mely kérdések megoldásában milyen mértékben, milyen támogatási forrással kíván részt venni az állam. Az azonban biztos, hogy a helyi vízgazdálkodási feladatok megoldásából az állam hosszú távon sem vonulhat ki, legfeljebb a támogatási arányok módosulhatnak. 8. A közmegegyezés jellege: törvény, amit az állam kikényszerít, amit a lakosság elfogad Az állam és a lakosság, az érdekeltek között más fajta közmegegyezést, mint törvényi, jogszabályi rendezést nehéz elképzelni. A törvény olyan legmagasabb rangú jogszabály, amely általános érvényű, végrehajtása valamennyi fél számára kötelező. Ez azt jelenti, hogy a törvény nem csak a lakosságra, a lakosság egyes csoportjaira, az érdekeltekre, az önkormányzatokra ír elő kötelezettségeket, hanem magára az államra, az államot az adott kérdésben képviselő szervezetekre (minisztériumokra, főhatóságokra) is. Mitől lesz egy törvényi előírásnak közmegegyezés jellege. Elsősorban a törvény előkészítésétől, attól a társadalmi párbeszédtől, ahogy a törvény kialakul, a társadalmi igények figyelembevételétől és annak a keretnek a meghatározásától, ahogy a társadalmat be kell vonni, ahogy a társadalom véleményét alakítani kell adott szakmai kérdésekben. Az ilyen módon előkészített és elfogadott törvény, amelynek a végrehajtása során is folytatódik a társadalmi párbeszéd, eleget tehet a társadalmi közmegegyezés kritériumának. Fontos kérdés, hogy az állami kötelezettségvállalás jól deklarált, áttekinthető és ellenőrizhető legyen, ad abszurdum ezen a téren is legyenek szankcionálási lehetőségek. Az egyoldalú szankcionálás (azaz, hogy az állam szankcionálja a lakosságot) ugyanis nem közmegegyezés jellegű. 9. Közös teherviselés: ennek mértéke, aránya, felek tehetőssége Az érdekeltségű típusú kapcsolatoknál egyértelmű, de egy bizonyos ideig a piaci jellegű kapcsolatoknál sem kizárt a közös teherviselés, azaz az állami támogatás. A felek (a lakosság, az érdekeltek és az állam!) terhelhetősége kellene, hogy meghatározza az arányokat, a mértékeket. Nyilvánvaló, hogy ez sem valósítható meg széleskörű egyeztetés, párbeszéd, alapos és hosszan tartó tervezés nélkül. A bizalmat erősítené, ha az állam nem menekülni igyekezne ezen feladatok elől, áthárítva a felelősséget és az anyagi terheket a lakosságra, az érdekeltekre, hanem gesztusokat is gyakorolva segítené a megoldást. Az sem lehet kifogás, hogy kevés az állam forrása. A meglévő állami költségvetési forrásokat és az állami alapokat (célelőirányzatokat) áttekintve az állapítható meg, hogy a kellő források rendelkezésre állnak, mindössze ezek összehangolt felhasználásról kellene gondoskodni! 473