A Magyar Hidrológiai Társaság XX. Országos Vándorgyűlése (Mosonmagyaróvár, 2002. július 3-4.)

6. szekció: A területi vízgazdálkodás és vízgazdálkodási társulatok - Dömötör Szilveszter: Hidrodinamikai modellezési tevékenység az Észak-dunántúli Vízügyi Igazagatóságon

• az alapadatok összegyűjtése és előkészítése • a modell felépítése • a kalibráció végrehajtása • verifikáció Az alapadatok közé tartoznak a modellezett vízfolyások keresztszelvényei, a rendszerben üzemelő műtárgyak fizikai paraméterei, valamint a határfeltételi és az ellenőrző vízállás- és vízhozam-idősorok és diszkrét adatok. Az utóbbiak jellemzően a modellezett időszakban végrehajtott vízhozammérések és vízhozam-rendszermérések (expedíciós mérések) eredményei. Az előkészítés része a modellezési időszak megválasztása is. Ennek két fő szempontnak kell megfelelnie. Egyrészt a pontos kalibráció megfelelően sűrű és pontos határfeltételi és ellenőrző adatsorokat igényel. Másrészt a kiválasztott időszak vízjátéka a kalibrációs paraméterkészlet felhasználási tartományának szélességére lehet meghatározó. A modell felépítése a folyóhálózat egyes ágainak és azok kapcsolódásainak definiálását, a keresztszelvények és műtárgyak beépítését, továbbá a határfeltételi idősorok bekötését jelenti. A kalibráció során a vezérlő paraméterek folyamatos állítgatásával közelítjük a modell által számított idősorokat az ellenőrző adatsorokhoz. A munka eredménye egy olyan paraméterkészlet, amely a modellezett terület minden pontjának mederérdességi és vízveszteségi adatait, valamint a műtárgyak energiaveszteségi tényezőit tartalmazza. A fenti paraméterek közül a mederérdesség a területet ismerő szakember számára viszonylag könnyen és realisztikusan becsülhető. A műtárgyveszteségek beállításánál a hagyományos számítási eljárások kínálnak ellenőrzési lehetőséget. A legnagyobb nehézséget természetesen a szivárgási veszteségek meghatározása jelenti. Különösen igaz ez olyan vízfolyás-hálózatok esetén, ahol az altalaj jó vízáteresztő-képességű. A verifikáció a munka befejező és egyben ellenőrző fázisa, melynek során a paraméterkészlet felhasználásával egy másik kiválasztott időszak határfeltételeivel számított eredmény illeszkedését vizsgáljuk. 3. Néhány példa a felhasználásra Az alábbiakban a modellrendszer igazgatósági felhasználásának néhány jellemző gyakorlati példáját mutatjuk be. 3.1 A szigetközi hullámtéri mellékágrendszer és a Duna modellje Az Igazgatóság modellezési feladatai között a kezdetektől fogva a legjelentősebb a szigetközi hullámtéri mellékágrendszer modelljének folyamatos fejlesztése és a paraméterkészlet aktualizálása. A modell első felépítése (1996) óta minden évben elvégezzük annak felülvizsgálatát és újrakalibrálását. Az így karbantartott modell bármikor alkalmas tervezett beavatkozások hatásbecslésére, vagy különböző üzemeltetési alternatívák összehasonlítására. Alapadatok, a modell felépítése A modell a hullámtéri mellékágrendszer mellett tartalmazza a Duna Rajka és Nagymaros közötti szakaszát, a Mosoni Duna alsó (kb. 43 km-es), és a Rába alsó (kb. 30 km-es) szakaszát, összesen több mint 1000 keresztszelvénnyel. 462