A Magyar Hidrológiai Társaság XX. Országos Vándorgyűlése (Mosonmagyaróvár, 2002. július 3-4.)

6. szekció: A területi vízgazdálkodás és vízgazdálkodási társulatok - Bogáth Jenő: A közcélú létesítmények fenntartási igénye a Dunaújvárosi Vízi Társulatnál

451 Ez csak akkor igaz, ha a működési költséget más forrásból tudnánk biztosítani. A társulatunk 2001-ben mintegy 12 millió Ft olyan költséggel (általános költség) volt, mely a működéséhez szükséges. A normatívák tartalmazzák az általános költséget, de mivel a szükségletnek csak a töredéke áll rendelkezésre, így a társulat először a működéséhez használja fel a rendelkezésre álló érdekeltségi díjat. A helyzet nem ennyire rossz, mivel pályázat útján még lehet pénzhez jutni, ami javít a megvalósulási helyzeten. Társulatunk 2001-benk 26,1 millió Ft-ot nyert közcélú művek fenntartására. A saját érdekeltségi díj és a pályázaton nyert keret összességében 63,6 millió Ft. Ez a keret az általános költség felét fedezi, tehát 6 millió Ft-ot kell nem munkára felhasználni, azaz 57,6 millió Ft maradt fenntartási tevékenységre, ami összességében 45,2 %-os fenntartást tesz lehetővé. Ez az országos átlagnál jobb, de nem elegendő. Gyakorlatilag egyszeri kaszálást, és minimális iszapolás végezhető. Ebben az esetben viszont újból felmerül a vízfolyások olyan irányú besorolása, mely az adott terület vízgazdálkodásának megfelelően kategorizálja a létesítményeket. El kell tudnunk dönteni, hogy melyik vízfolyáson végzünk fenntartást és hányszori kaszálással tudjuk biztosítani a kitűzött célt Összességében elmondhatjuk, hogy társulatunk vízfolyásai általában rendben vannak. Sajnos az előző években nem volt egyértelmű a közcélú művek Áfa kérdése, ezért a jelenleg folyó ellenőrzés után felmerül majd a kérdés, hogy a befolyó érdekeltségi díj mekkora hányadát kell visszafizetni, hogy az előző évek Áfa elmaradását rendezni tudjuk. Ez tovább rontja a fenntartási színvonalát. Az 1999-ben megkezdett vízfolyás rekonstrukció a forgalomképes állami műveken megmutatta, hogy ezen tevékenységek nagyban javítják a terület vízgazdálkodási képességét. Nagyon fontos, hogy ezt az állapotot fenntartsuk, tehát a „rendbe tett” művek fenntartását folyamatosan biztosítani kell, ne járjunk úgy, hogy ezek elhanyagolása olyan állapotot teremtsen, mint amilyen az elmúlt évtizedben kialakultak. Meg kell tennünk mindent annak érdekében, hogy a művek fenntartottsága javuljon. Ehhez megfelelő propagandával tagjainkat meg kell győzni, hogy az érdekeltségi díj emelése az ő érdekeiket szolgálja, a terület vízgazdálkodási rendszerének kialakítása, üzemeltetése első sorban a helyben gazdálkodók érdeke. Tudomásul kell venni, hogy az állam csak kiegészíti a társulathoz befizetett összeget, az állami hozzájárulás soha nem fogja teljes egészében biztosítani a munkavégzéshez szükséges keretet. A dolgozatban nem foglalkoztam olyan fontos kérdéssel, mint a vízfolyások műszaki dokumentálása, mert úgy gondoltam, hogy ez nem fenntartási tevékenység, pedig szervesen hozzátartozik a társulati tevékenységhez. Fontos, és elodázhatatlan a szakember utánpótlás. A PR-tevékenység a műszaki bázis megteremtetése, mert ez a kérdés több dolgozatnak szolgálhat tartalmául. Összefoglalva úgy gondolom, hogy ez a dolgozat figyelemfelhívás lehet ahhoz, hogy mekkora költségekkel kell számolnunk, mekkora pénzügyi fedezet ahhoz, hogy a területi vízgazdálkodás rendben, zökkenőmentesen legyen végezhető.