A Magyar Hidrológiai Társaság XX. Országos Vándorgyűlése (Mosonmagyaróvár, 2002. július 3-4.)

5. szekció: vízminőségi kárelhárítási eszközök, technológiák, esettanulmányok - Tóth Erika - Gulyás Zoltán: Kiépített vízminőségi kárelhárítási helyek az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság működési területén

KIÉPÍTETT VÍZMINŐSÉGI KÁRELHÁRÍTÁSI HELYEK AZ ÉSZAKMAGYARORSZÁGI VÍZÜGYI IGAZGATÓSÁG MŰKÖDÉSI TERÜLETÉN TÓTH ERIKA - GULYÁS ZOLTÁN Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság Az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság 10.234 km

2-nyi működési területe gyakorlatilag Borsod-Abaúj-Zemplén megye és Heves megye közigazgatási területével azonos, mely területen több mint 1 millió ember él. Gyakorlatilag tehát ezen a „kilencedmagyarországi” területen „tized-magyarországnyi” ember él és folytat igen szerteágazó és rendkívül összetett létfenntartó-, ipari-, mezőgazdasági- és egyéb vízzel kapcsolatos tevékenységet, amelyek velejárói nem csak a legkülönbözőbb vízigények és vízhasználatok, de az ugyancsak változatos és alkalomszerűen igencsak jelentékeny mértékű vízszennyezések is. Ezen túl tekintettel arra, hogy vízfolyásaink vízgyűjtőinek zöme országhatárunkon túl (román-, ukrán- és szlovák területeken) helyezkedik el, vízgazdálkodásunk jelentős mértékben a „felvízi országok” vízgazdálkodásának is a függvénye. Ez utóbbi adottság miatt – a hazai szennyező-források, illetőleg a hazai területen kialakuló kedvezőtlen vízminőségi állapotok jelentőségét ezzel nem mellőzve és korántsem becsülve le – főbb vízfolyásaink vízminőségét is részben a külföldi eredetű rendszeres- és/vagy alkalomszerű, rendkívüli vízszennyezések, illetőleg esetenként ezek különböző hatású és mértékű következményei határozzák meg. Az ÉVÍZIG működési területén a 90-es évek első felében alkalomszerűen igen jelentős külföldi eredetű ásványolaj-szennyezések következtek be, vagy következhettek volna be, amelyek elhárítását Igazgatóságunk végrehajtotta, illetve azok elhárítására felkészült. Példaként említhetjük az 1993. decemberében Ukrán területen bekövetkezett rendkívüli olajszennyezést, ami a Latorca közvetítésével a Bodrog-folyót is elérte, s aminek során – a szlovák vízügyi szervek áldozatos védekezési munkája ellenére – Igazgatóságunk 70-80 tonnányi perlites uszadék, és mintegy 2440 kg-nyi olajos perlit eltávolítását végezte el a Bodrog-folyóból az Alsóberecki térségében kialakított uszályos, valamint merülőfalas elzárás segítségével. Mivel tapasztalataink alapján a jövőben sem zárható ki az említettekhez hasonló jellegű és arányú külföldi – sem pedig hazai – eredetű szennyezések bekövetkezésének lehetősége, a vonatkozó jogszabályokon (lásd.: „vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény”, „az Országos Vízügyi Főigazgatóság, valamint a vízügyi igazgatóságok feladat- és hatáskörérő

l szóló 234/1996. (XII.26.) Korm. rendelet”, „a vízminőségi kárelhárítással összefüggő feladatokról szóló 132/1997. (VII.24.) Korm. rendelet”) alapuló vízminőségi kárelhárítási tevékenységünk keretében kiemelt feladatként kezeljük az ezek elhárítására való felkészülést és a vízminőséget károsító következményeik mérséklését. Ennek megfelelően az ilyen rendkívüli szennyezések elhárítására való felkészülés, és a riasztást követő gyors, minél kevesebb időveszteséggel járó beavatkozási lehetőségek biztosítása céljából, valamint a kárelhárítási munkavégzési körülmények korszerűsítésének, illetőleg a munkafolyamatok hatékonyságának biztosítása érdekében (több éves kormányzati beruházási program keretében) kiépített vízminőségi kárelhárítási helyeket létesítettünk működési területünk számos vízfolyásán. A megvalósult, kiépített vízminőségi kárelhárítási helyek helykijelölése a vízfolyásaink – bel- és külföldi eredetű – rendkívüli szennyezéseknek való jelenlegi és várható kitettsége, veszélyeztetettsége, valamint a kiépítést megelőző évtizedek ezirányú tapasztalatainak figyelembevételével történt. Számításba lett véve természetesen az is, hogy olyan konkrét 425