A Magyar Hidrológiai Társaság XX. Országos Vándorgyűlése (Mosonmagyaróvár, 2002. július 3-4.)
2. szekció: A vízellátás – vízkezelés időszerű kérdései - Gajári J., Lugosi R., Török A.,Lakosné Répási Zs., Szövényi B., Lenthár J., Varga Gy. I.: A kopaguláció és flokkuláció optimalizálása a Dunántúli Regionális Vízmű Rt. Felszíni vízműtelepein
A fonyódi mintáknál a két alumínium-bázisú koagulálószer közel azonos TOC-eltávolítást produkált, melyeknél a vas-szulfát és a BOPAC együttes adagolása jobb hatásfokot eredményezett. Az 1. és a 2. ábra (melyek egymáshoz közeli időpontban, azonos nyersvíz-hőmérséklet mellett végzett kísérletek eredményeit mutatják) összehasonlításakor megfigyelhető, hogy a fonyódi nyersvíz koagulálásánál nagyobb vegyszeradagokra volt szükség ugyanazon hatásfok eléréséhez, mint a balatonfüredi víz esetén. Mindez a két nyersvíz szerves anyag tartalmának minőségi és mennyiségi különbségéből adódik. Az üzemi UV 250 nm abszorbancia adatok is jól reprezentálják a fenti megállapítást, hiszen az említett értékek 0,14-0,21 között vannak. A 4. ábra különböző koagulálószerek zavarosság-eltávolítását mutatja. Megfigyelhető, hogy már kis adagok esetén is nagymértékű zavarosság-eltávolítás érhető el. A legjobb hatásfokot minden vegyszeradagnál a BOPAC nyújtotta. A többi koagulálószerrel ellentétben hatásfoka magasabb dózisoknál sem romlott le. Az összes kipróbált koagulálószerről elmondható, hogy a 20 mg/l-től 150 mg/l-ig terjedő tartományban zavarosság-eltávolítási hatásfoka minden esetben 80% feletti, de inkább 90% körüli volt. 2.3. A TOC-eltávolítási hatásfok és a vegyszerbekeverés intenzitása A 5. ábrán a bekeverés intenzitásának változtatásával végzett kísérletek eredményei láthatók. Gyors bekeverés esetén 200 fordulat/perc, lassú bekeverésnél 40 fordulat/perc intenzitással kevertettük a mintát. Ezzel biztosítottuk az irodalom szerint optimális G= 170-1 értéket. Látható, hogy nagyobb vegyszeradagok esetén az intenzívebb keverés jobb eredményeket hozott, ami a vegyszerek jobb, homogénebb eloszlatásával ezáltal jobb hasznosulásával magyarázható. 2.4. A TOC-eltávolítási hatásfok változása a nyersvíz hőmérsékletével A 6. ábrán a Fonyódi nyersvízzel eltérő vízhőmérsékletek esetén (nyáron és ősszel) végzett koagulációs kísérlet eredményei láthatók. Megfigyelhető, hogy alacsony hőmérséklet esetén ugyanazon dózisokkal jóval kisebb szerves anyag eltávolítási hatásfok érhető el. 4. Következtetések A balatonvízzel eltérő időpontokban, eltérő vízkivételi helyeken végzett koagulációs kísérletek során megállapítottuk: 1. A balatonvíz koagulációjának optimalizálásával az üzemi gyakorlathoz képest a szerves anyag eltávolítás nagymértékben javítható. A koaguláció és flokkuláció vízművekben mérhető DOC-ben kifejezett hatékonysága 15-20%, míg a JAR teszt kísérletekben 70%-os eltávolítást is sikerült elérni. 2. Szerves anyag eltávolítás szempontjából a földrajzi helytől és a vizsgálat időpontjától függetlenül a vizsgált koagulálószerek közül minden esetben a vasszulfát bizonyult a leghatékonyabbnak. 3. A koagulálószer optimális adagja ill. az elérhető szerves anyag eltávolítás a vízkivételi helytől és a mintavételi időponttól függött. 4. A koaguláció hatékonyságát nagymértékben befolyásolja a vegyszerek megfelelő, homogén bekeverése. 45
