A Magyar Hidrológiai Társaság XX. Országos Vándorgyűlése (Mosonmagyaróvár, 2002. július 3-4.)

4. szekció: Folyógazdálkodás - Dr. Kontur István: A mértékadó vízhozam meghatározásának eljárásairól

hogy hol, mikor mit tudunk tenni: adat, lehetőség, rendelkezésre álló idő és pénz és minden más körülményt is figyelembe véve. Tehát széles a skála, amelyen a mértékadó vízhozam meghatározása tekintetében mozoghatunk. 4. Térbeliség és időbeliség A hidrológiában, a lefolyás folyamatának modellezésében lépten nyomon előtérbe kerül, hogy a tér és idő teljes komplexitását hogyan valósítsuk meg, vagy más szavakkal a valóság teljeségéből miképpen lesz modell, az isteni mindent-tudásból az emberi léptékű éppen csak most és itt szükséges szám, adat? A vízgyűjtő modellezés technikája lehetőséget ad arra, hogy a víz körforgásának a legelemibb részét is modellezzük. Csak kérdés érdemes-e? A hidrológia irodalmában megtaláljuk, ahogyan mintegy nagyító alatt vizsgálják a talajban, a háromfázisú zónában a szemcsék közötti áramlást, egészen a molekuláris hatások figyelembe vételéig, a növényi párolgás folyamata gyökérzet mikró részleteitől a levélzeten keresztül a légző nyílásokig leírható, a hidraulika, az energia átalakulás ismereteit felhasználva, és így tovább. És már szinte benne vagyunk egy számítógépes művilágban, mint amilyenek a mai filmekben, videó játékokban találhatók. Ez-e a tökéletesség? És miközben egyre inkább elemeire bontjuk a világot, a hidrológiai folyamatot nem pereg-e ki ujjaink között a lényeg, a kívánt cél? Nem leszünk-e valamely káprázat áldozatai? Nem véletlen, hogy az emberi gondolkodás és világlátás antropomorf, emberléptékű, tehát igyekszik a valóságot, annak végtelen nagyságát és végtelen kicsinységét is saját magához mérni. A hidrológiai modellekben egyszerűsít, összevon, koncentrál. A valóságot ugyan lehet részekre szedni, elemezni, analizálni, de a gyakorlati megoldás az egyszerűség felé törekszik, ezért lesz koncentrált paraméterű, egyetlen lineáris tározóval modellezve a vízgyűjtő, lesz modellezve az időben változó csapadék esemény egy négyszögimpulzussal és így tovább. A térbeliséget, a csapadéknak, a beszivárgásnak a vízgyűjtőn megmutatkozó változatosságát az összegyülekezés folyamata vonallá, vízfolyás-vízhozam hossz-szelvénnyé transzformálja, a vízszálak útját egyetlen fonállá, patakká, folyóvá sodorja: a területből vonalat lesz, a domborzat, a vízhálózat, a két-három- dimenziós térbeli geometria egydimenzióssá válik. Ebben az egy dimenzióban a vízgyűjtő terület hossz-szelvény a forrástól a torkolatig egy monoton növekvő függvény ugrásokkal és ahol ezek az ugrások a betorkoló mellékvízfolyásokat jelentik. Ez egy érdekes diszkontinuitás a vízhozam hossz-szelvényben is legyen ez akár valamely adott pillanat, egy adott időben mért vízhozam hossz-szelvénye, vagy valamely kiválasztott valószínűségű vízhozam, vagy a LKQ, stb. hossz-szelvénye. Itt már monoton növekedésről nem lehet minden esetben beszélni, bár a részterületek rész vízhozamainak az additív tulajdonsága természetes, de itt már az időbeliség is közrejátszik, nem úgy, mint a területek összegződésénél, ahol semmiféle időbeli változással a terület nagyságánál nem kell számolni. Az A1 és A2 terület összege A1+A2=A, de az A1 b.-ik hatványának és az A2 b.-ik hatványának az összege nem egyenlő az (A1+A2) terület b.-ik hatványával mivel b értéke nem egy, hanem egy 1-nél kisebb pozitív szám, amely mint egy háromszög egyenlőtlenség értelmezhető. Bármennyire összegződnek a részterületekről érkező vízhozamok a szélsőségesen nagy hozamok, vagy csúcs vízhozamok nem összegezhetők a torkolatnál, mert a két részterület csúcs vízhozamának együttes előfordulási valószínűségével is számolni kell. Független valószínűségi változók összegének előfordulási valószínűsége esetén a szorzat valószínűség alkalmazható, illetve általános esetben a feltételes valószínűségek kérdésével állunk szemben, ahol is a két részvízgyűjtő árvizeinek együtt-járását is vizsgálat tárgyává kell tenni, amely már elvezet a csapadékmezők, az árhullámokat kiváltó tényezők együttes elemzéséhez. A terület nagyság úgy abszolút értékben, mint egymáshoz viszonyított, relatív mértékében is megfelelő utánagondolásra ösztönöz. A csapadékmező és a domborzat együttesét kell figyelembe venni. A csúcs-vízhozamok meghatározásánál speciális feladatot 329