A Magyar Hidrológiai Társaság XX. Országos Vándorgyűlése (Mosonmagyaróvár, 2002. július 3-4.)

4. szekció: Folyógazdálkodás - Gratzl Ervin - Sütheő László: A vízszétosztási, vízkorlátozási terv vízgazdálkodási és jogi összefüggései az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság működési területén

kielégítése csak nagyon magas vízszolgáltatási díj ellenében történhetne amely az ágazat számára kedvezőtlen lenne. Míg a mezőgazdasági tárca hangzatosan támogatja az öntözést országos aszály kihirdetésekor, de burkoltan a növénytermesztési támogatásban is, addig a vízügy kénytelen magas összegű vízszolgáltatási díjat megállapítani annak érdekében, hogy a víz eljusson egyáltalán a vízkivétel helyéig. A másik lehetősége a vízügyi igazgatóságnak pedig az , hogy nem ad ki vízjogi engedélyt öntözésre egyéb vízhasználatokra , mivel nem tudja a medrek fenntartottságának elégtelen volta miatt a szükséges vízkivétel lehetőségét biztosítani, ezáltal sem a szerződésben lekötött , sem pedig a törvényben előírt állami alapfeladatát - közérdekű vízpótlás - sem tudja ellátni, ugyanis ahova az öntöző, halastavi stb. víz nem jut el oda az ökológiai vagy természetvédelmi célú vízpótlás sem jut el. A fentiek alapján a megoldás keresése érdekében szükséges elgondolkozni az aszálykárelhárítás stratégiájáról, főleg azt figyelembe véve, hogy több év óta az aszály- PAI index - működési területünkön az ország más részeihez viszonyítva a kedvező földrajzi fekvés ellenére is - NY-i országrész, átlag 700 mm csapadék – jelentősebb, mint az Alföldön és a vízhiány jelentős problémákat okozhat. 3.1 Először is vizsgáljuk meg a jogszabályi hátteret az aszálykárelhárítás-vízkorlátozás vonatkozásában Az 1995. évi LVII. törvény a vízgazdálkodásról 1. számú melléklete "Fogalom meghatározások" 26. És 28. pontja foglalkozik meghatározás szintjén a vízkárral un. "vízkár: a vizek többletéből vagy hiányából származó kár", illetve "vizek kártételei elleni védelem és védekezés( vízkárelhárítás): a károsan sok vagy károsan kevés víz elleni szervezett tevékenység. " A törvény 15.§-sának ( 5) bekezdése határozza meg a vízkorlátozás esetén az igények kielégítésének sorrendjét. A 2/1997. ( II. 18. ) KHVM rendelet 9. .§-sa foglalkozik részletesen a vízhasználat korlátozásával , de rögtön ellentmondásba is keveredik a törvénnyel, mivel az (

5)a) bekezdésben a halastavak vízpótlásának csökkentését engedi legfeljebb 50%-ban, a törvény pedig a haltenyésztési célú vízigények kielégítését előbbre sorolja mint a gazdasági célút, amelynek része a mezőgazdasági célú vízhasználat. A törvényből adódóan az ipari vízhasználatot gazdasági célúnak vesszük, a vízkorlátozási tervbe történő beillesztése, pedig jogszabály konkrét rendelkezése hiányában az eddigi üzemeltetési tapasztalataink alapján történt. A 232/1996. ( XII. 26. ) Korm. Rendelet a vizek kártételei elleni védekezés szabályairól nem foglalkozik az aszálykárelhárítással, pedig a törvény alapján az is a vízkárelháritási tevékenység része. A fentiek alapján javaslatunk az alábbi lenne az aszálykárelháritás stratégiájára: A többször módosított 1995. Évi LVII. vízgazdálkodási törvény alapján vízügyi ágazat feladata kellene ,hogy legyen a mezőgazdasági és egyéb ágazatokkal egyetértésben a többcélú vízgazdálkodási rendszerek üzemeltetéséről rendelet megalkotása, amiben célszerű lenne az alábbiakat figyelembe venni: • Adott évben az országosan aszályosnak minősített időtartam kezdő napjától számítva- amelyet a minisztérium közleményben tudat- , valamint a 2/1997. ( II. 18. ) KHVM rendelet 9. .§-ában részletezett a vízhasználat korlátozásával kapcsolatos okok fennállása esetén aszálykárelhárítási készültséget kellene elrendelni fokozatokkal. 267