A Magyar Hidrológiai Társaság XX. Országos Vándorgyűlése (Mosonmagyaróvár, 2002. július 3-4.)
1. szekció: Időszerű vízgazdálkodási feladatok az Európai Unióhoz való csatlakozás kapcsán - Papp Ferenc: Kockázatelemzés szerepe a vízgazdálkodási feladatok megoldásában. Esettanulmány: a Balaton vízszintszabályozása
4. ÖSSZEFOGLALÁS ÉS JAVASLATOK A Balaton vízszint-szabályozásának 1977 óta alkalmazott gyakorlatára vonatkozó társadalmi elvárások között az utóbbi években egyre gyakrabban jelent meg a magasabb és az eddigieknél nagyobb biztonsággal tartható nyári vízállás igénye. Ennek kívánt eleget tenni az 1997-ben ideiglenes jelleggel bevezetett új szabályozási rend, melynek 5 éves tapasztalatai közül az alábbiakat érdemes kiemelni. — A nyári vízállás növelését szolgáló intézkedések következtében nagyobbak és gyakoribbak lettek a part jelenlegi kiépítésének figyelembevételével előírt felső határértéket meghaladó vízszintek. — A szabályozás biztonsága elsősorban a többletvizeknek a Sió csatornán történő levezetési feltételeitől függ. Ezek jelenleg nem felelnek meg a még érvényben levő szabályozási rend követelményeinek sem, a tó maximális vízszintjének emelése következtében pedig feltétlenül növelik a keletkező károk kockázatát. — A magasabb vízállás miatt keletkező károk közül legjelentősebb a tópart beépített területein, a betorkolló vízfolyások torkolati szakaszain, valamint a Sió menti mélyterületeken tapasztalható elvizenyősödés. Ez a tanulmány arra vállalkozott, hogy az említett tapasztalatok számszerűsítésével elemzi a jelenlegi kiépítési feltételek mellett várható károk gazdasági kockázatát, és értékeli a következmények ellensúlyozására szóba került megoldásokat. Megállapításai és javaslatai röviden az alábbiakban összegezhetők. — A jelenlegi kiépítési feltételek mellett az új és a régi vízszint-szabályozási rendszer alkalmazásának kockázata között jelentős — az 50 m 3 /s-os vízeresztés feltételei mellett kb. ötszörös — különbség mutatható ki. — A vízszint-szabályozás kockázata hatékonyan csökkenthető a Sión történő vízeresztés hozamának növelésével. Nagyobb vízeresztésnél fokozatosan csökken — és 80 m 3 /s fölött gyakorlatilag eltűnik — a kétféle szabályozási rend alkalmazásának kockázatát jellemző különbség. A Sió középső és felső szakaszának jelenlegi mederviszonyai azonban 50-60 m 3 /s-nál nagyobb hozammal történő vízeresztést nem tesznek lehetővé. A Balaton maximális szabályozási vízszintjének megemelésével járó kockázat-növekedés ellensúlyozására szóba került megoldások gazdasági értékelésénél két szempontot vettünk figyelembe: — a beavatkozás eredményeként az új szabályozási rendszer alkalmazása esetén mértékadó helyzetben várható összesített kár és a korábbi szabályozás mellett hasonló helyzetben, beavatkozás nélkül keletkező kár viszonyát, valamint — a beavatkozás eredményeként elérhető kár-csökkenés és az ehhez szükséges ráfordítás alapján kockázat-elemzéssel kapott gazdasági hatékonyságot. Az eredményeket az 5. táblázat foglalja össze. 27
