A Magyar Hidrológiai Társaság XX. Országos Vándorgyűlése (Mosonmagyaróvár, 2002. július 3-4.)

1. szekció: Időszerű vízgazdálkodási feladatok az Európai Unióhoz való csatlakozás kapcsán - Papp Ferenc: Kockázatelemzés szerepe a vízgazdálkodási feladatok megoldásában. Esettanulmány: a Balaton vízszintszabályozása

2. AZ ÚJ VÍZSZINT-SZABÁLYOZÁSI REND IDEIGLENES ALKALMAZÁSÁNAK TAPASZTALATAI A balatoni vízszint-szabályozás 1977-ben bevezetett rendjét a 22.331-7/76 sz. vízjogi üzemeltetési engedély, valamint az annak mellékletét képező VIZITERV-tanulmány [9] írja le. Az alapvető cél az volt, hogy a tó vízállása a nyári hónapokban az optimálisnak ítélt +100 cm (104,41 m B.f.) közelében legyen, az éves ingadozás pedig a +70 és +100 cm-es határok között maradjon az 1. táblázat szerint. 1. táblázat I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. XII. min. (cm) 70 70 75 85 85 85 85 80 70 70 70 70 max. (cm) 85 85 90 100 100 100 100 95 85 85 85 85 A szabályzat 1977 és 1996 közötti alkalmazásával elért eredményeket elsősorban az befolyásolta, hogy a Balaton természetes vízkészlete a vizsgált időszak első 12 évében az átlagosnál nagyobb, az ezt követő 5 évben az átlagosnál kisebb, az utolsó 3 évben pedig kiemelkedően nagy volt. Mindezek figyelembevételével a szabályozás hatékonynak ítélhető, a határértékek túllépése azonban többször is előfordult. Az évi maximumok 85 %-ban a +100 cm fölött maradtak, az előírt havi maximumok betartása alig 40 %-os volt, az év első 4 hónapjában pedig a túllépések aránya meghaladta a 90 %-ot. Az is tény, hogy ennek köszönhetően a nyári hónapokban a korábbiaknál eredményesebben sikerült a vízszintet az optimum közelében tartani, és csak 1993-ban fordult elő az előírt minimumnál alacsonyabb érték. A tapasztalatok alapján, a 2100/1995.(IV.12.) Korm. határozat 5. pontjában megfogalmazott igényeknek megfelelően a KDT VIZIG kidolgozta és 1997 óta ideiglenes jelleggel alkalmazza az új vízszint-szabályozási rendet, melynek elsődleges célja, hogy a nyári hónapokban még magasabban és biztonságosabban tartható legyen a tó vízszintje. Ennek érdekében a megengedhető maximum +110 cm (104,51 m B.f.), az optimális vízállás-tartomány sávszélessége pedig a korábbi 15 cm helyett 25 cm lett, a 2. táblázat szerint. 2. táblázat I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. XII. min. (cm) 70 70 75 85 85 85 80 75 70 70 70 70 opt. (cm) 95 95 100 100 100 100 100 100 95 95 95 95 max. (cm) 110 110 110 110 110 110 110 110 110 110 110 110 Az 1997 óta eltelt időszak még rövid ahhoz, hogy az új szabályozási rend hatását a tényleges tóvízszintek alakulásából értékelni lehessen. Annyi azonban megállapítható, hogy a nyári vízszintek magasabbak lettek, a szélső értékek betartása pedig a korábbinál is nehezebb feladatnak bizonyult. Ebben persze jelentős része volt a természetes vízkészletek szélsőséges változásának, amit megalapozott az 1996-es kiemelkedően nedves év. Ezt követte egy száraz és két átlagon felüli nedves, majd két rendkívül száraz esztendő. Az évi legnagyobb vízállás 1997 kivételével a megemelt +110 cm-es maximum fölé emelkedett, és a hónapok több mint 80 %-ában az előírt optimumnál magasabb volt. Ennek ellenére nem sikerült megakadályozni az utóbbi két év rendkívüli kisvizeinek kialakulását. Az 1995 és 2000 közötti időszak adatainak értékeléséből az is kiderült, hogy a Sión leeresztett többlet-vízhozamok a rendkívüli nagyvizek idején sem haladták meg a korábbi maximumokat, bizonyítva, hogy a vízszint-szabályozás biztonsága nem növelhető a leeresztés feltételeinek javítása nélkül. 18