A Magyar Hidrológiai Társaság XIX. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Gyula, 2001. július 4-5.)

5. SZEKCIÓ: ASZÁLY ÉS ÖNTÖZÉS - Góg Imre: Száz éve épült a békéscsabai Minta-öntözőtelep

víz helyenként eláztatta a főcsatorna töltését és a kiszivárgó víz termőterületeket, utakat öntött el. Emiatt 1910-től előbb gőzgéppel, majd 20 lóerős villanymotorral meghajtott szivattyúval emelték ki a vizet (emelő magassága 2,0 m). E szivattyúval 160-170 liter/mp. vizet emeltek ki az Élővíz-csatornából. Éjjel-nappali öntözéssel a rét egyszeri teljes megöntözése átlagban 10 nap alatt történt meg. Az 1901-1907 évek között a rétet évenként 3-4-szer öntözték; április-májusban, júniusban, júliusban és augusztusban. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatták, hogy egy-egy öntözéskor annyi víz került a rétre, hogy mintegy 15 cm vízborításnak felelt meg. Egy kat. hold területnek egyszeri öntözése nem egészen 2 korona összegbe került (1 kWó áram 10 fillér). Megpróbálkoztak az őszi tározó-öntözéssel is. Ez azonban nem vált be, mert késleltette a gyep tavaszi megindulását, és erőteljes mohásodást váltott ki. Az április-májusi öntözés sem volt általában hatásos, mert a talaj ekkor még elegendő téli nedvességet tartalmazott, az öntözővíz pedig hideg és iszapos volt. Az iszap a növényekre rakódott és porossá tette a szénát, a hideg víz pedig lehűtötte a talajt, és késleltette az állomány megindulását. Mivel ezek a hátrányok nem álltak arányban a vízben levő tápanyagokkal, a tavaszi öntözést beszüntették, és 1910-től általában csak 2-3-szor öntöztek évenként. Az öntözés oly módon történt, hogy a töltésekbe épített csappantyús átereszeket felnyitották, és ekkor a víz előbb a csatorna melletti vízágyakba ömlött, majd innen a táblákra. Az egyszeri öntözés vízadagja több lett, mint a korábbi, 200-270 mm között ingadozott. Ez a túlzott mennyiség a sziktelenítést is kívánta szolgálni, ezért nagyobb részt csurgalékvízként vezették le a táblákról. Több évtizeden át több neves szakember itt tanulmányozta és fogalmazta meg az öntözéses rétgazdálkodás számos elvét és összefüggéseit. Foglalkoztak a szikeseknek öntözéssel való javításával, a szikesek sótartalmának és növény takarójának összefüggéseivel, a növények sótürésével, az öntözés és trágyázás kapcsolatával, a rétgazdálkodás vetési, ápolási, betakarítási és gazdasági kérdéseivel. A réten egymagában az öntözés nem bizonyult eredményes talajjavítási eljárásnak, a kutatások mégis jelentős eredményekkel záródtak. A békéscsabai réten próbálkoztak meg 1904ben - hazánkban első ízben - az olaszországi Lódi helységből behozott lódi here megfogásával, majd később felülvetésével. Ezek eredményeként négy év átlagában 7,7 t/ha szénatermést értek el. Ez az eredmény azonban nem volt tartós. A felül- és újravetett gyepek fokozatosan ősgyepekké váltak. Bebizonyosodott, hogy a beavatkozások - beleértve az öntözést is - csak akkor eredményesek, ha a gyepeket rendszeresen trágyázzák is. Komposztot állítottak elő a városi szemétből, fekáliából, hízósertés-trágyából és a városi méntelep trágyájából, évenként mintegy 600 t mennyiségben. A trágyázás és öntözés hatására a szénatermések általában 5,0 t/ha fölé emelkedtek. Az első világháború következtében a rét alig részesült öntözésben és trágyázásban, így a termések hanyatlásnak indultak. A mélyponton 2,2 t/ha volt a termés. A két világháború között a kiritkult növény állományt fehérherével, svédherével és szarvaskereppel vetették felül, trágyázással újra jelentős terméseredményeket (6,4 t/ha) értek el. Amikor a háborús események nem akadályozták az öntözött rét működését, a tiszta jövedelem átlagosan 148,00 pengő volt hektáronként. Ez jelentősnek számít. Öntözés és trágyázás nélkül ez hektáronként csupán 20-21 pengőt jövedelmezett volna. Közvetlenül az öntözött rét mellett 1904-ben 36 kat. hold szikes legelőből 24,5 kat. holdnyi területet öntözésre rendeztek be. ezt a területet évi 1-2 alkalommal öntözték meg. E 434