A Magyar Hidrológiai Társaság XIX. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Gyula, 2001. július 4-5.)
6. SZEKCIÓ: A TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS ÉS A VÍZGAZDÁLKODÁSI TÁRSULATOK - Fehér Ferenc: A térségi vízgazdálkodási koncepció átalakításának feltételei és irányai
létesítményekkel (ez az elmúlt időszakban számos településen nem volt evidencia!!) és a külterületi létesítményeknek be kell tudniuk fogadni, tovább kell vezetni a belterületről érkező vízterhelést (prioritási kérdések!!) Nem szóltunk még a vízkészlettel kapcsolatos kérdésekről. Látni való, hogy egymásnak ellenmondó folyamatok játszódnak le: egyes időszakokban jelentős többletvizek jelentkeznek, amelyek károkat okoznak, tehát az érdek a minél gyorsabb elvezetés, mentesítés. Nem sokkal később vízhiány lép fel, ekkor vizet kellene a területre vezetni, ami létesítményeket és vízbázis (szabad vízkészletet) igényel és persze jelentősek az üzemeltetési költségek. Ezt az ellentmondás a (kis)térségi tározással lehetne feloldani, de ennek mind a talaj-tározási, mind az épített tározókkal történő megoldása számos nehézséggel jár. Összefoglalóan a területi vízgazdálkodás főbb problémái a következők: • árvíz jellegű problémák döntően kisvízfolyásokon, az árvíznek, mint külvíznek a területről történő kizárása; • belvíz jellegű problémák, azaz az ármentesített területeken döntően a csapadékból keletkező káros többletvizek összegyűjtése, elvezetése; • mezőgazdasági vízgazdálkodási problémák, amelyek speciális területi vízgazdálkodási problémák és akkor jelentkeznek, ha az adott területen, a térségben mezőgazdasági termelés folyik; • vízpótlási, vízhasznosítási problémák, vízigények kielégítése, ami jelenleg döntően mezőgazdasági termelési probléma, de a későbbiekben ez környezet- és természetvédelmi és más vízigények kielégítését is jelentheti; • belterületeken a vizek kártételei elleni védekezés részben a külvizek (és a hagyományos értelemben vett belvizek) kizárásával, részben a csapadék rendezett összegyűjtésével és elvezetésével, a külterülettel való kapcsolat kiépítésével; • a vízkészletekkel való gazdálkodás, tározási lehetőségek biztosítása, amelynek egyik fő ága a talaj-tározás, a másik az épített tározók kihasználása (amibe bele kell érteni a vízvisszatartástól a holtágak felhasználásáig mindent). 2. A TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS LÉTESÍTMÉNYEI A területi vízgazdálkodás feladatait létesítményekkel és beavatkozásokkal lehet ellátni. A létesítmények, mint infrastruktúra, valamennyi területi vízgazdálkodási feladathoz szükségesek, a beavatkozások, mint helyzetet javító tényezők pedig elsősorban a mezőgazdasági vízgazdálkodással kapcsolatban szükségesek. Persze a víz visszatartására, a talaj-tározásra nem csak a mezőgazdaságban, hanem az árvízvédelemben is szükség lenne (pl. az árhullámok kialakulásában döntő szerepet játszó vízgyűjtőkön), de ezek olyan speciális területi vízgazdálkodási problémák, amelyekkel ebben a tanulmányban nem foglalkozom. A létesítményeket ma adottságoknak kell tekinteni. A létesítmények fokozatos fejlődésük eredményeként kerültek a mai állapotba. Ez a belvízvédelem létesítményeire az 1870-es évektől napjainkig igaz, de jelentős belvizes események mindig lökést adtak ennek a fejlődésnek (fejlesztésnek). A kisvízfolyások mai értelembe vett rendezése szakaszos fejlődésű: először a bennük rejlő energiát akarták felhasználni, aztán tározók létesültek döntően halastavi felhasználásra, majd a szántóterületek dombvidéki növelése, a dombvidéki melioráció adott lökést fejlesztésüknek. A közcélú létesítmények ma meglévő hálózatát, rendszerét lényegesen megváltoztatni nem lehet! A fejlesztésre nincs meg a forrás, hiszen az fontosabb szempont, hogy a meglévő 520
