A Magyar Hidrológiai Társaság XIX. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Gyula, 2001. július 4-5.)

4. SZEKCIÓ: ÁRVIZEK HIDROLÓGIAI ÉS HIDRAULIKAI KÉRDÉSEI - Szieber János–Zellei László: A Vén-Duna revitalizációs monitoring megfigyelései

A megfelelő törvényi háttér és anyagi alapok biztosítása után a munkálatokban a Sárvízcsatorna Társulat megalakítása 1810-ben mérföldkövet jelentett. A Társulat főmérnöke Saátor Dániel (1810-1816), majd Beszédes József volt. A korszerűsített tervek végrehajtása 1816-1825. között vált lehetségessé. A munkák mintául szolgáltak az egész ország számára. E munkák sorában készült el a tolnai és a bajai Duna-szakasz szabályozása. 1820-1821. között 4 átvágás létesült a Fadd - Mohács szakaszon és 1824-1826. között Podolay János terve szerint 20,5 km hosszú árvízvédelmi töltés épült a jobb parton. A jeges árvizek elleni további szabályozási beavatkozások a folyó hosszának jelentős rövidülését és így esésnövekedést jelentettek, de a szabályozási kőmüvek hiánya miatt a laza altalajban gyorsan mozgó meder kanyarulatainak fejlődése ezt semlegesítette. (Beszédes József terve 1839-ből 11 átvágást tartalmaz, 1870. körül további 5 átmetszés készült el ezen a szakaszon.) 1854-1855-ben épült meg az új 4 km hosszú Sió meder, amely az új bogyiszlói átmetszésbe torkollott és így a régi Sió meder belvízcsatorna lett. 1869-ben alakult meg a Szekszárd-Bátai Dunavédgát Társulat, mely 1870-1872. között 37,6 km hosszban átépítette töltéseit. A Társulatba a Kalocsai Érsekség nem lépett be, így a jobbparton lévő birtokai nem kerültek az ármentesített területbe. Erre tekintettel ezen a szakaszon az árvízvédelmi töltések nem közvetlenül a parton, hanem az érdekeltek területének határán épültek (nagyrészt a mai nyomvonalon), ezáltal jelentős területek maradtak ki az ármentesítésből, amelyek ma a Gemenci Tájvédelmi Körzet magját alkotják. A folyószabályozási kőmüvek építése ezen a szakaszon 1878. után indult meg. 1893-1898. között készült el a csanádi, sükösdi és a koppányi átmetszés. A felső két átmetszés gyorsan és jól fejlődött, de a koppányi nem. A fokozódó jeges árvízveszély miatt 1910-ben szükségessé vált a vén-dunai mellékág lezárása. A Duna főmedrében, a Sárospartnál 1870. körül zátonyból középsziget fejlődött, amelynek bal oldali ága volt hajózható. Hosszas vita után a Sárosparton hosszú partvédelmet építettek és 1952-1954. között a baloldali ágat keresztgáttal lezárták. További folyószabályozási kőműveket 1905-1910. és 1940-1942. között, valamint 1967. és 1980. körül építettek, amelyek egyrészt a jeges árvizek elleni védelmet, másrészt a hajózóút kialakítását szolgálják. 3. AZ EDDIG VÉGZETT MUNKÁLATOK Az elmúlt években számos kutatás történt abból a célból, hogy meghatározza egy hullámtéri terület revitalizációs beavatkozásának módját, irányát. 1992-1993-ban a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ Rt.(VITUKI Rt.) és a Rijkswaterstaat, Institute for Inland Water Management and Waste Water Treatment - Hollandia, (RIZA) kidolgozott egy tanulmányt, amely 3 revitalizációs javaslatot tartalmaz: 1. a nagyobb mellékágak revitalizálása. 2. a a fő mellékágrendszer összekötése egy vízrendszerré. 2. b a Vén-Duna - Cserta-Duna - Nyéki-Holt-Duna vízrendszer revitalizációja. 3. vízpótlás a Sió duzzasztott vízteréböl. A mind a műszaki, mind a pénzügyi lehetőségek a mellett szóltak, hogy egy több lépésben megvalósítható változat kerüljön kivitelezésre, mert ekkor a beavatkozások hatása nyomon követhető és lehetőség van a menetközben keletkező tapasztalatok hasznosítására, a szükséges korrekciók elvégzésére. Ennek alapján az 1. és a 2.a változat kombinációjából adódó változatot preferálták a területen dolgozó szakemberek. Ezért 1993-tól az Eötvös József Főiskola Műszaki Fakultás, Baja, a BME Vízgazdálkodási Tanszéke, illetve az Alsó-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság, Baja, a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság, valamint több külföldi és hazai főiskola és egyetem közreműködésével megindult a terület feltárása, az egyes vízrendszerek revitalizációjának kidolgozása. 1994-ben elkészült a Vén-Duna - Cserta-Duna - Sárkány-fok Nyéki-Holt-Duna - Címer-fok vízrendszerének revitalizációs megvalósíthatósági tanulmánya. 407