A Magyar Hidrológiai Társaság XIX. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Gyula, 2001. július 4-5.)

4. SZEKCIÓ: ÁRVIZEK HIDROLÓGIAI ÉS HIDRAULIKAI KÉRDÉSEI - Sziebert János–Zellei László: Dombvidéki vízfolyások medre és hullámtere hidraulikai képességének meghatározása

A vízfolyásonként eltérő kapcsolatok mellett azonos jelleg ismerhető fel, a Rinya és a Bükkösdivíz kivételével a középmélység növekedésével a simaság kismértékű csökkenése tapasztalható. A már említett MI-10-291/2-85 műszaki irányelvben adott, és a vizsgált mederszakaszokra érvényesnek tartott meder simaságok jellemző (maximális, közép, minimális) értékeihez nagyságrendileg illeszkedő, a Sió kivételével azokat alulmúló értékeket kaptunk. (Ml-10-291/285 2. táblázat, e.2. pont) A feltételezett „Gondozatlan csatorna, parti vegetáció; tiszta fenék, bokor az oldalakon" meghatározásokkal jellemzett értékek természetesen az új csatornákra adott simaságok 1/2 - 1/3 részei, ami a medrek tervezésekor a majdani fenntartási állapot gondos mérlegelésére hívja fel a figyelmet, és előre vetíti a vízjogi engedélyekben leírt kapacitások felülvizsgálatának szükségességét is. Tapasztalataink és eredményeink szerint a vizsgált vízfolyásokat, vízszállító képesség szempontjából, az erősen benőtt természetes medrekre jellemző kategóriákkal és simaságokkal szükséges jellemezni. AZ EREDMÉNYEK ÉRTÉKELÉSE, ÖSSZEFOGLALÓ MEGÁLLAPÍTÁSOK A meder simasági paraméter előállítására bemutatott eljárás, a hálózati vízhozam mérésekkel előállított adatbázison alapul. Az adatbázis a feltételezésként felállított összefüggésekkel alkalmas a simasági paraméter - középmélység vízfolyásonként eltérő kapcsolatának előállítására, ezzel a vízhozam görbe nagyvízi tartományának kiterjesztésére. A vizsgálat rámutat számos sajátosságra: • a vízügyi igazgatóságokon a rendszeres vízhozam mérés és adatarchiválás eredményeként jelentős mennyiségű mederhidraulikai elemzésre alkalmas információ halmozódott fel, amely változatos tartalommal, formában és minőségben áll rendelkezésre • a simasági paraméter kapott értéke tág határok között változik, az azonos középmélységhez tartozó - különösen a kisvízi tartományban megmutatkozó - széles érték tartomány (szórás) a vizsgált szakasz túlzott hosszúságának, a kisvízi meder időszakos változásainak és az állapotok jellegzetesen nempermanens voltának következménye • a kevés nagyvízi mérési eredmény esetenként nem biztosítja mérési hibák, az eltéréseket okozó egyedi hatások kiszűrését és a jellemző hatások, kapcsolatok megállapítását. • feltűnő a vízhozam mérési események vízállásaiból előállított és a vízállások relatív gyakorisági ábráinak azonossága, ami az egyenletes időütemezéssel végzett, a vízjárási állapottól kevéssé függő vízhozam mérések „természetes" következménye. • az esetek többségében jól megállapítható a középmélység (hm) simasági paraméter (k') kapcsolat, jellegzetesen a mélység növekedésével kismértékben csökkenő, állandósuló simasággal. • esetenként, a kisvízi tartományban felismerhető a simaság időszakos változása, a feldolgozási időszakban jellemzően a vízjárás intenzívebbé válásával (1993-tól) javuló simaság • nem mutatható ki ugyanakkor határozott évszakos eltérés, miközben valamennyi meder jelentősen benőtt állapotú • esetenként, széles padkával rendelkező összetett szelvényeknél a szelvény átlagos simasági paraméter a kisvízi meder élig növekszik, majd a padkára kilépő vízszintekkel csökken. JAVASLATOK A vizsgálati eredmények az MI-10-291/2-85 Műszaki Irányelv tervezési alkalmasságát igazolták, rámutattak ugyanakkor arra, hogy a medrek tervezéskori, a fenntartási kotrások után figyelembe vett (k'= 30 - 40) simaságaihoz képest éppen a rendszeres fenntartás elmaradása miatt az „üzemi" simaság (k'= 15 - 25) jelentősen alacsonyabb. Az eltérés vízfolyásonként és mederszakaszonként is változó, a jelenleg elérhető adatbázis további pontosítást nem tesz 402