A Magyar Hidrológiai Társaság XIX. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Gyula, 2001. július 4-5.)

4. SZEKCIÓ: ÁRVIZEK HIDROLÓGIAI ÉS HIDRAULIKAI KÉRDÉSEI - Jörg Uwe Belz–Dr. Goda László: A Duna hidrológiai monográfiájának megújítása

Az adatok összegyűjtésén túl nagyon fontosnak tartottuk azok megfelelő előkészítését. Az adatsorok elfogathatóságát három lépésben vizsgáltuk. Az első lépésben, az adatsor teljességének ellenőrzése, majd a kisebb hiányok pótlását követően lehetőség szerint hosszmenti összehasonlítást végeztünk grafikusan és numerikusan. Ez elsősorban a Dunára volt lehetséges, mert a mellékvizekre többnyire csak egy állomással rendelkezünk. Ennek eredményeképpen ki tudtuk szűrni az ellentmondásos időszakokat és jeleztük a problémát az adatgazdák felé. Ilyen esetet szemléltet a 2. ábra a magyar és a jugoszláv adatok viszonylatában. A második lépésben trendelemzést végeztünk az évi jellemző értékekre (NQ, KÖQ, KQ). Ezt a 3. ábra illusztrálja. Végül harmadik lépésben, ugyancsak az éves jellemrőkre részletes homogenitásvizsgálatot végeztünk a Szmirnov-Kolmogorov próba továbbfejlesztett változatával (<Goda-Zsuffa, 1994) (4. ábra). Ahol lehetséges volt, a hibákat - az adatgazdával egyeztetve - javítottuk. Bizonyos esetekben az adatsort másikkal helyettesítettük. Ha a rendelkezésre álló idő rövidsége, vagy egyéb ok miatt a probléma nem volt orvosolható, a szignifikánsan eltérő adatsort - megfelelő indoklás kíséretében - a további feldolgozásból kihagytuk. 2.2 A vízjárás statisztikai elemzése A statisztikai elemzés az éves jellemző adatokra (NQ, KÖQ, KQ), illetve a napi adatokra támaszkodva a következő számításokat foglalta magában: az árvízszámítás feladatkörében meghatároztuk az évi nagyvízhozamok eloszlását. Több eloszlástípus kipróbálása során grafikus- és numerikus illeszkedésvizsgálattal ellenőriztük az illeszkedés jóságát. Ez utóbbit illetően egyrészt a Szmirnov-Kolmogorov próbát, másrészt a khi

2 próbát alkalmaztuk. (Módszertani szempontból azonos módon határoztuk meg az évi középvizek és az éves kisvizek eloszlásait is. Ez utóbbira mutatnak be kiragadott példákat az 5. és 6. ábrák.) A valószínűséggel jellemzett évi nagyvízhozamok általában az árvízszámítás legfontosabb eredményei. Emellett azonban az árvizek egyéb jellezői ugyancsak hasznosak lehetnek az optimális tervezéshez és üzemeléshez. Például árterek komplex rendezése során lényeges, hogy milyen gyakran, milyen tartóssággal, mekkora vízmennyiség önti el az árteret. E kérdések megválaszolásához az árhullámok hosszát, tömegét, és az előfordulások számát kell vizsgálat alá vetnünk. Ennek eszköze a Metszék-módszer. A módszer alapelvét a 7. ábra illusztrálja: a vízhozamok folytonos idősorát egy adott Q

0 alaphozam vízszintes egyeneséhez hasonlítjuk. Az idősor azon szakaszait, amelyek az egyenes alá esnek, kisvízi időszakoknak nevezzük ("downhill passages"). Hasonlóképpen az egyenes fölé eső szakaszok az árhullámos időszakok ("uphill passages"). Ez utóbbiakat csúcshozamukkal, időbeli hosszukkal és tömegükkel írhatjuk le. E jellemzők önálló valószínűségi változónak tekinthetők, és további feldolgozásuk ennek megfelelően történhet. Például az évet választva tárgyidőszaknak vizsgáljuk... • az évi leghosszabb árhullámokat, • az évi legnagyobb árhullám tömeget, • az évi összes árvízi időszakot, • az árvizi események évi számát. A számítás eredményei természetesen függenek a Q

0 küszöbértéktől is, amely önmaga is a egy változónak tekinthető. így feltételes eloszlásfüggvények konstruálhatok, ahol a feltétel a Q

0 küszöb. Az évi leghosszabb árvizes időszakokra mutat be példát a 8. ábra. A vízkészletszámítás feladatkörében a fentieknek megfelelően meghatároztuk az évi középvizek és az éves kisvizek eloszlásait. A napi középvízhozamok eloszlását a klasszikus tartóssági számítással és tartóssági-felület meghatározásával jellemeztük. Magyar részről sikerként könyvelhetjük el, hogy projekt koordinálását is végző német partner a számítási munkák alapvető eszközéül a magyar fejlesztésű Műszaki Hidrológia (MH) 288