A Magyar Hidrológiai Társaság XIX. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Gyula, 2001. július 4-5.)
2. SZEKCIÓ: A VÍZELLÁTÁSSAL–VÍZKEZELÉS AKTUÁLIS KÉRDÉSEI. VÍZKÖZMŰVEK AUTOMATIZÁLÁSA ÉS TÁVMŰKÖDTETÉSE - VÍZMINŐSÉGI KÉRDÉSEK AZ EU KAPCSÁN - Tóth Mária–Bártfai Miklós: A karsztrendszer visszatöltődésének folyamata és a vízminőség alakulásának kapcsolata az ÉDV Rt. karsztbázisain
Tatabánya térsége: 29 - 30 m (záró szint 106-112 mB); Tata térsége: 23 - 24 m ( " 118 mB) Dorog térsége: 18 m ( " lll-112mB). Térségenként eltérő a visszatöltődés mértéke, természetesen a volt depressziós tölcsér közelében a legnagyobb. Tatabánya: A tatabányai és bicskei regionális rendszerünk fő vízbázisai a tatabányai XlV/a és XV/c vízaknák. Eredetileg bányászati céllal, aktív vízvédelemre létesültek, majd a bányászkodás megszűnésével a '80-as évek közepétől kizárólag az ivóvízellátás alapműveként, mint vízbázisok működnek. A két aknából történő vízkivétel 1990-től 2000-ig vizsgálva, közel a felére csökkent. Ugyanezen időszak alatt a vízszint 35 - 40 m-t emelkedett (1; 2. melléklet). A vizsgált időszakban a XlV/a vízaknában a falból fakadó vízmennyiség, ennek következtében a jelentős kényszervízemelés csökkentése érdekében kétszer történt jelentős műszaki beavatkozás: 1997-ben négy fúrólyuk zárhatóságának helyreállítása, 1998-ban zárt gát kialakítása. Mind a két beavatkozás eredményes volt: csökkent, szabályozhatóbbá vált a vízkiemelés, erőteljesebb lett a vízszintemelkedés (1. melléklet). A XV/c vízaknában 1995. májusban történt gátzárás, szintén a kiemelt víz szabályozhatósága érdekében. Az eredmény látványos a kiemelt víz mennyiségének csökkenésében és a vízszint ugrásszerű emelkedésében (2. melléklet). 1998. második felében tapasztalható egy rövid idejű erőteljes vízszintesés, ami egy átmeneti csúcsrajáratás következménye volt. Tata - Dunaalmás: A karsztrendszer regenerálódásával várható az elapadt tatai források újra éledése, megszólalása. A karsztvízszint 1990-től 2000-ig 24 m-t emelkedett, az éves átlag 2,5 m. A Fényes 1. kútban várhatóan 2001. második félévének elején a tereppel azonos szinten lesz a karsztvíznívó, ami jelenleg 1,5 m-re van a terep alatt, 118,35 mB szinten. A kút folyamatosan nem üzemel, tartalék vízbázisként szerepel (3. melléklet). Az angolparki vízbázist 3 db kút alkotja, az ezekből történő ivóvíz célú vízkiemelés 1994 óta lényegesen lecsökkent (4. melléklet). Folyamatosan már csak 1 db kút üzemel, a többi tartalékként szerepel. A Dunaalmás 3. kút vízszintje 1990-től 2000 végéig 21,5 m-t emelkedett, közel egyenletes vízkitermelés mellett, és az elmúlt év decemberében, nyugalmi állapotban pozitív lett, jelenlegi nyugalmi vízszintje a tereptől +1 m. A kifolyó vízhozam 2001. január végén 30 l/min, március végén pedig 40 l/min volt. Sárisáp: A vízbázis a dorogi regionális rendszer alapját képezi. A vízkiemelés az átlag-csúcs periodicitást figyelembevéve közel állandó, szabályszerű üzemeltetése, a vízkivétel folyamatossága példa értékűnek tekinthető. A vízszint 1990-2000. közötti időszakban közel 19 m-t emelkedett (5. melléklet). A vízbázis biztonságba helyezését megalapozó diagnosztikai fázis most fejeződött be. Ebben megállapítást nyert, hogy a karsztakna utánpótlódási viszonyai kiválóak. 4. A VÍZMINŐSÉG ALAKULÁSA: Az 1993-ban a BKMI - VITUKI által készített kutatási jelentés, prognózis alapján," a karsztvíz túltermelésének megszűnésével meginduló regenerálódás csökkenti a járulékos (talajból, rétegvízből, Dunából) szennyezőforrások hatását, ez a folyamat azonban nem tud változtatni a felszínről és a légkörből származó szennyeződés intenzitásán. Ebből következően, bár a karsztvízforgalomban egy hosszú és tartós javulás kezdődött meg, a vízminőség alakulásában a romlási folyamat terebélyesedésére és tendenciájának erősödésére lehet számítani." 175
