A Magyar Hidrológiai Társaság XIX. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Gyula, 2001. július 4-5.)
2. SZEKCIÓ: A VÍZELLÁTÁSSAL–VÍZKEZELÉS AKTUÁLIS KÉRDÉSEI. VÍZKÖZMŰVEK AUTOMATIZÁLÁSA ÉS TÁVMŰKÖDTETÉSE - VÍZMINŐSÉGI KÉRDÉSEK AZ EU KAPCSÁN - Rung Attila: Arzénmentesítés során keletkező iszap elhelyezésének lehetőségei
széttöredezik. Az arzén aszfaltkészítés során történő elpárolgásával, és az aszfaltgyártásnál dolgozókat érő arzéngőz mennyiségével kapcsolatosan a dán Aarhusi Egyetem Kémia Tanszékén folytak kísérletek, melyek igazolták az eljárás veszélytelenségét (1.). Az eljárással kapcsolatosan maradt azonban két, igen fontos tisztázandó kérdés: az, hogy a bekevert iszap hogyan érinti az aszfalt minőségét, és az, hogy az aszfalt kopása során keletkező porból nem szabadulhat-e ki valamilyen módon arzén, és, ha igen, okozhat-e egészség- vagy környezetkárosodást. Vállalatunk a módszer üzemi méretű alkalmazásával kapcsolatosan egyeztetéseket folytatott az egyik nagy aszfaltgyártóval még 1993-ban, azonban hamar kiderült, hogy az akkor - és most is - alkalmazott módszernél ez az eljárás gazdaságtalanabb, így a tárgyalások félbeszakadtak. Az iszap hozzáadása szénhez hőerőművekben A megoldás arra alapozódna, hogy a szénerőmővekben felhasznált szén maga is tartalmaz arzént. Mindenképpen tisztító berendezések beépítésével kell megakadályozni, hogy az arzén a füstgázból és a hulló pernyéből a környezetbe kerüljön, következésképpen ezeket a berendezéseket fel lehet használni a vas-hidroxid iszap arzéntartalmának eltávolítására és kivonására is, mivel ezen erőművek tüzterének hőmérséklete nagyobb, mint az arzén elgőzölgéséhez szükséges 850 °C. A módszer kipróbálására még nem került sor. Felhasználás vasgyártási nyersanyagként nagyolvasztóban A megoldást az előző pontban említetthez hasonló megfontolás alapozza meg, azonban ennél az eljárásnál a vas-hidroxid, mint valódi - de szennyezett, tehát különlegesen kezelendő nyersanyag jöhetne számításba. Ennél a módszernél szintén hátra van még a félüzemi, és az üzemi méretű kipróbálás is. Összefoglalás A fentiekben ismertettem az arzéntartalmú vas hidroxid iszap víztelenítésére, elhelyezésére és hasznosítására felmerült megoldásokat. A korábban elvégzett, különböző, környezetvédelmi szempontból elfogadható megoldásokat összehasonlító vizsgálatok rendre azt igazolták, hogy a fennálló viszonyok mellett a korábban, és jelenleg is alkalmazott megoldás - kamrás szűröpréses víztelenítés, majd lerakás Aszódon - a leggazdaságosabb. Magyarország csatlakozása az Európai Unióhoz, és az arzéntartalomra vonatkozó 0,01 mg/l-es határérték átvétele e tekintetben is új helyzetet teremt, mivel a szigorúbb határérték miatt meg fog nőni a keletkező iszapmennyiség. A fent felsorolt módszerek között több olyan is van, melynek gazdaságossága függ a keletkező iszapmennyiségtöl. Ilyen minden saját létesítmény építésével, és üzemeltetésével járó beavatkozás: a víztelenítési módok, a speciálisan erre szolgáló lerakó építése, és a desztillációs arzénkivonás is. Az arzén kivonása minden bizonnyal még jó ideig nem lesz versenyképes gazdaságossági szempontból, környezetvédelmi szempontból viszont ez lenne a legkedvezőbb megoldás. A későbbi hasznosítást lehetővé tevő megoldások bevezetését - ezek közül is elsősorban egy Békés Megyében működő arzéniszap lerakó megépítését - mindenképpen meg kellene fontolni, mert a keletkező nagyobb mennyiségű iszap miatt biztosan megtérülne. Kidolgozás alatt áll az ország vízellátására vonatkozó, az Európai Uniós arzéntartalom eléréséhez szükséges intézkedéseket meghatározó program. Ennek befejezése után haladéktalanul ki kell választani az építendő és bővítendő víztisztítókban keletkező arzéniszap kezelésének leggazdaságosabban alkalmazható módját is. ÁBRÁK: 170
