A Magyar Hidrológiai Társaság XIX. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Gyula, 2001. július 4-5.)

1. SZEKCIÓ: A VÍZGAZDÁLKODÁS FELADATAI MAGYAROSZÁG EURÓPAI UNIÓHOZ VALÓ CSATLAKOZÁSA KAPCSÁN - Blaskovics Gyula: A vízerő-hasznosítás magyarországi kényszere – a vízfolyások energiamérlegéből levezetve

elmaradt villamosenergia-termelés forint értékét mennyiben kompenzálja az ősi természeti állapot látványáért áldozni hajlandó több ezer turista. Tegyük félre most ezeket a kérdéseket, induljunk ki az adott természeti állapotokból, és fogadjuk el azt az egyébként tiszteletreméltó törekvést, hogy az ősi természeti értékek megőrzése a jövő generációk számára a jelen emberének erkölcsi kötelessége, melyet nem kérdőjelezhetnek meg pillanatnyi gazdasági érdeksérelmek. Vizsgálódásommal szorítkozzam csupán arra: fenntartható-e hosszú távon is folyóinknak a Természetvédelmi Hivatal fentebb aposztrofált ősi természetes állapota, van-e realitása egyfajta speciális „folyó-rezervátum" magyarországi felvállalásának? Induljunk ki a tényekből. Először is azt a sajnálatos tényt kell megállapítani, hogy nekünk nincs saját folyónk. A folyó ugyanis forrásvidékétől torkolatáig tart. A mi folyószakaszaink pedig kivétel nélkül külföldön erednek, a legjelentősebbeknek a torkolata is külföldön van. A külországok birtokolta folyószakaszok befolyásolására nincs fennhatóságunk. Másodszor az a tényt is meg kell állapítani, hogy a határainkat átszelő folyók egyike sincs már ősi, természetes állapotában. Eltekintve az egyéb folyószabályozási beavatkozásoktól, az elmúlt ötven évben sorozatban létesítettek vízlépcsőket - rendszerint vízerőmüvei is kiegészítve folyóink külországbéli szakaszain. A teljesség igénye nélkül néhány példa szomszédságunkból: a Mura 13, a Vág 21, a Dráva 22, a Duna 34 áramterelő vízlépcsője segíti a természeti erőkkel is okosan gazdálkodó embert. Ne feledkezzünk meg a hazaiakról se: a Rábán 5, a Hernádon 3, a Körösökön 3, a Tiszán 2 vízlépcső működik, 50-100 év közötti időtartamban fejtve ki áldásos tevékenységét környezetére. Harmadszor az is tényként állapítható meg, hogy ma nincs reális esélye vízerőmüvek leállításával, a duzzasztómüvek elbontásával a folyó ősi, természeti állapota visszaállításának. Elméletileg ez természetesen lehetséges, a ma iparszerüen villamosenergiát termelő erőműtípusok közül egyedül a vízerőmű az, melynek létezése és működése a természeti környezetben irreverzibilis folyamatokkal nem jár, - erről a bevezető részben részletesebben is szóltam. A világban ma működő negyvenezer nagyteljesítményű és többszázezer kis vízerőmű közül mintegy kéttucatnyit visszabontottak a közelmúltban. Mindegyiknél bebizonyosodott a fenti állítás, a vízlépcsők lebontását követően látványos javulás következett be a folyómenti élőhelyek állapotában és a természetes, szabályozatlan folyókhoz hasonló karakterű halközösségek jöttek létre. Ez a jövő ígérete, de nem a ma gyakorlata. Ma még Magyarországon is elképzelhetetlen a meglévő néhány vízlépcső elbontása, inkább tulajdonlásukért, birtoklásukért folyik a küzdelem, nem elbontásuk, hanem korszerűsítésük, fejlesztésük a cél. Még inkább így van ez a környező országokban is, mindenütt folyamatos a vízerőműépítés. Hogy milyen fogadtatásra találna egy magyar vízlépcsőbontási kezdeményezés szomszédainknál, azt jól prognosztizálja a határfolyók közös hasznosításátóli visszalépéseink reakciója. A bős-nagymarosi magyar-szlovák hadakozás közismert. A magyar-horvát háborúskodás pedig most kezdődik a Dráváért. A jugoszláv helyzet konszolidálásával folytatódhat a határfolyóra közösen tervezett vízlépcsőprogram. A horvát fél eltökéltségét mutatja, hogy a magyar fél visszalépését észlelve a Durdevác, Barcs, Drávaszabolcs, Osijek térségében tervezett négy vízerőműből a torkolathoz legközelebb eső építését kezdték meg, mert ez a folyószakasz teljes egészében horvát felségterület. Negyedszeri ténymegállapítás tehát, a magyarországi folyók határon túli teljes belépcsőzöttsége és ezen állapot százéves nagyságrendet meghaladó fennmaradása. Következőleg számolni kell ugyanilyen időtávra a belépcsőzés e folyókra gyakorolt hatásaival is. Ötödszörre tényként kell megállapítani azt is, hogy a folyók belépcsőzésével járó állapotváltozásokat nem korlátozzák az államhatárok. Miként az emberi szervezet egészére kiterjed a szív, vese vagy gyomor valamely elváltozása, betegsége okozta hatás, ugyanúgy hatnak a magyarországi - látszólag ősi állapotú, érintetlennek tűnő - folyószakaszokon a természet ősi rendjébe határainkon kívül történt emberi beavatkozások. Magyarország teljes területe a Duna vízgyűjtőjére esik, folyóvizeink élő, elválaszthatatlan szerves részei a Duna vízrendszerének, azzal együtt élik meg - , ha úgy tetszik szenvedik el - a belépcsőzés okozta hatásokat. A magyar állam tilthat területén vízerőmüépítést, de nincs eszköze megakadályozni 4