A Magyar Hidrológiai Társaság XVIII. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Veszprém, 2000. július 5-6.)

rohamosan emelkedik, a Sédvölgyi vízbázis helyi depressziója e források beindulását bizonytalanná teszi. A fökarsztvíz tehát a júra kréta és harmadkori rétegek alatt észak felé áramlik. A hegység peremén, ahol a földtani helyzet lehetővé tette (kréta mészkő sasbérc) bővizű források formájában tört a felszínre (Pápa -Tapolcafö) A TÉRSÉG VÍZBESZERZÉSÉNEK TÖRTÉNETE A földtani, vízföldtani viszonyokkal való összefüggést megelőzően először tekintsük át a vízbeszerzés történetét a múlttól napjainkig. Ha megfigyeljük a térség településszerkezetét, látható hogy a források és a mélyfekvésű patakvölgyek mentén helyezkednek el a települések. A mélyebb területrészeken a felszínen felszínközeiben többé kevésbé vastag löszös felszínen talajvíz alakult ki, melyek az ásott kutakkal elérhettek. A változatos földtani felépítés következtében a vízvezető és vízrekesztő képződmények rendszere folytán a felszínalatti víz források alakjában bukkant a felszínre. A források esetenként igen magas térszínen is megjelentek a sajátos földtani szerkezet folytán, így pl. Tés község is a egy magas fennsík peremén kedvező vízellátással bírt a vízrekesztő kréta márgákon felgyülemlett víz következtében.. A térség közüzemi vízellátásában kezdetben a források foglalása volt a legelső vízbeszerzési forma, mely a legtöbb esetben egyszerű gravitációs rendszerrel került szétosztásra. Várpalotán, Nagyvázsonyban, Városlődön, Zircen Veszprémben és még néhány helyen források foglalása jelentette az első vízbázist, s helyenként jelenti még ma is. A forrásfoglalásokkal beszerzett vízzel legtöbb esetben a települések csak egy kisebb kiemelt részét látták el. A vízbeszerzés mélyfúrású kutakkal történő megoldása a régebbi időszakban elsősorban az ipari üzemekhez kötődött. A második világháborút követően a mezőgazdaság kollektivizálása során létrejött állattartó telepek adott helyen történő vízigényének kielégítésére is több mélyfúrású kút készült. Ezek a vízbázisok igen gyakran a később kialakított települési közüzemi vízellátás első vízbázisaivá váltak, egyrészt szabad kapacitásuk, másrészt költségkímélés címén. A térségben a második világháború után beindult fokozott bányászati tevékenység következtében a víztelenítések során a karsztvízszint folyamatosan süllyedni kezdett. A süllyedés a természetes állapot megváltozását vonta maga után. A fökarsztvíz tároló forrásainak hozama csökkenni kezdett majd ezek a források elapadtak. A jelenség elsősorban a peremeken a bányászati tevékenység közelében nevezetesen Pápa Tapolcafon és keleten pedig Inotán, Csórón volt jól megfigyelhető. A jelenség és a lakossági vízigény növekedése együttesen a vízellátási módszerek megváltoztatására kényszerítették az üzemeltetőt, nevezetesen a források küszöbszintjének süllyesztésére, amit fúrásos vízkivétellel oldottak meg. A források üzemeltetésének csökkentésében harmadik tényezőként a jelentkező vízminőségi problémák játszottak szerepet. 518