A Magyar Hidrológiai Társaság XVIII. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Veszprém, 2000. július 5-6.)

4. ÖSSZEFOGLALÁS A hazai vízfolyások vízjárása szorosan összefügg az éghajlati adottságainkkal, mindenekelőtt az éghajlat évszakosságával. A vízjárás az egyes évekre az átlagostól eltérően viselkedik, az eltérés mértékét, azaz a vízjárás stabilitását az FRIEND/AMHY vizsgálatokban alkalmazott, a Shannon-féle entrópián alapuló mérőszámmal jellemeztük. Rámutattunk arra, hogy a mérőszám fllgg a számításukban figyelembe vett diszkrimináns idő hosszától és annak megválasztásától függően a stabilitás feltétele befolyásolható: szigorítható vagy enyhíthető. Ugyancsak rámutattunk arra, hogy a stabilitás mérőszáma függ a számításához felhasznált időszaknak az abszolút időskálán elfoglalt helyétől. A vizsgálatok szerint a hazai vízfolyások vízjárása általában stabilnak mondható, a hegyvidéki területek felé közeledve a stabilitás foka csökken és viszonylagosan instabillá válik. A Zagyva legnagyobb havi lefolyásának példáján bemutattuk, hogy a legnagyobb havi lefolyás éven belüli előfordulásának stabilitása az elmúlt mintegy 90 év alatt csökkent. Összefoglalásként megállapítható, hogy az adott, entrópián alapuló mérőszám alkalmas a vízjárás, a hidrológiai rezsim stabilitásának vizsgálatára, a kapott mérőszám alapján a területi és időbeli törvényszerűségek vizsgálatára, azért célszerű a vizsgálatokat minél nagyobb számban kiterjeszteni a hazai vízfolyásainkra. 5. IRODALOM 1. Stanescu, V.A., Ungureanu, V.: Hydrological regimes in the FRIENDAMHY area: space variability and stability. In FRIEND'97 - Regional hydrology: Concepts and Models for Sustainable Water Resource Management (ed.: A.Gustard, S.Blazkova, M.Brilly, S.Demuth, J.Dixon, H.van Lanen, C.LIasat, S.Mkhandi and E.Servat). IAHS publ. no.246. 1997. pp. 67-76. 2. VITUKI: Magyarország felszíni vizei (szerk.: Puskás Tamás.) Budapest, 1967. 128 o. 512