A Magyar Hidrológiai Társaság XVIII. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Veszprém, 2000. július 5-6.)

legnagyobb aszályossági indexek: 1952-ben (PAI=10,74), 1994-ben (10,40), és 1990-ben (10,08) voltak. Az aszályossági index, növekvő lineáris trenddel jellemezhető (10. ábra). 10. ábra A Pálfai-féle aszályossági index alakulása 1931-1996 között 8. TALAJNEDVESSÉG A talajnedvességet a tenyészidőszakban végzett mérések alapján, eltérő talajviszonyokkal rendelkező állomásokra vonatkozóan (Nyíregyháza, Kemecse) vizsgáltuk az 1983-1998 időszakra A közepes relatív talajnedvesség értékek, Nyíregyházán 15-20 %, Kemecsén 15-50 % között volt. A Kemecsén 1983-1985 között mért rendkívül magas - 30 % feletti - évi átlagos talajnedvességet, rendszeres belvízi elöntéssel befolyásolt területen észlelték. Később a mintavételi helyet áthelyezték A talajnedvesség éven belüli alakulása - a sokévi menethez hasonlóan - szoros összefüggést mutat a csapadék és hőmérsékleti viszonyokkal, ezért általában tavasszal nagyobb, nyár végén - ősz elején kisebb értékek a jellemzőek. IRODALOM 1. Bodolainé Jakus Emma (1983), Árhullámok szinoptikus feltételei a Duna és a Tisza vízgyűjtő területén. OMSZ Hivatalos Kiadványai, LVI. Kötet. Budapest. 2. Borsy Z. (1961), A Nyírség természeti földrajza. Akadémiai Kiadó, Budapest. 838