A Magyar Hidrológiai Társaság XVIII. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Veszprém, 2000. július 5-6.)

Az egyesített zárt csatornás vízelvezetési módszerek jellegzetes hibái különösen a régi, általában a 40 évnél idősebb hálózatokon tapasztalhatók. E csatorna hálózatok jelentős részének a települési vízgyűjtő területe olyan mértékben növekedett, hogy az összegyülekező csapadékvíz kármentes gravitációs elvezetésére alkalmatlanná vált. Ebben az egyesített csatorna kategóriában a záporkiömlők megfelelő működése, és a szivattyús átemelés a torkolati szakaszokon okoz vízminőségi károkat, túlszennyezve a befogadók vizét. Az egyesített szenny- és csapadékvíz túlterhelése a szennyezőanyag felszínre törését és elterülését jelentheti, ami közegészségi (járvány) kárt okozhat. Az árvízkárok minőségi káros jelenségei rendre előfordultak, különösen a síkvidéki településeken, ahol a szennyvíz öblítő-medencés tárolása és időszakos szippantása az elterjedt (és eltűrt) gyakorlat. A települések belvízzel való elöntései szinte kivétel nélkül szennyeződtek az öblítőmedencékben tárolt és onnan kimosott szennyvízzel, súlyos egészségügyi veszélyt okozva a lakosságnak és a háziállat állománynak. Az új, elválasztott szennyvíz csatornákba számos helyen csapadékvizet is vezetnek, ami csak üzemeltetői, rendszeres önkormányzati felülvizsgálattal kerülhető el. Ezeknek az önvizsgálatoknak a kötelező előírása időszerű csakúgy, mint annak az ellentétes állapotnak az önvizsgálata, hogy a csapadékvizet elvezető árokba vezetik a szennyvizet. Számos településen a záporcsapadék vagy a belvíz azért okozott kárt, mert a vízelvezető közmű telepítési helyén a település általános rendezési terve (ÁRT) magán ingatlankénti értékesítést tett lehetővé, elmulasztva, hogy a felszíni közműves vízelvezetés kötelezettséget érvényesítette volna. E téren két általános önkormányzati (építészi) hibát érzékelhettünk szinte országosan. Az épület ingatlanok földszinti padlószintjét nem emeltették kellő magasságura, ami a lakóépületi elöntéses károsodást kiküszöbölhette (csökkenthétté) volna. Domb- és hegyvidéken az épületingatlanok engedélyezői nem voltak tekintettel az épületek kimosási, illetve feliszapolási kárveszélyeire. Ezekből következik, hogy az ÁRT-k számos helyen szakértő kiegészítést követelnek, csapadékvíz elvezetési szempontból. Kétségtelen, hogy a települési vízgazdálkodásból a belterületi vízrendezés (vízkár elhárítás) számos 1999. évi hiányossága felveti a községek esetében bizonyára, a városiban esetleg a vízrendezési társulati, vagy más szervezeti rendszerben való rendszeres, szakértő közreműködést a vízi létesítési és üzemeltetési problémák megoldására. Érdemes rámutatni, hogy a káros csapadékvíz elvezetésének kulcsfontosságú mutatója, a csatorna- vagy ároksürüség városi belterületi tekintetben kielégítőnek tűnik az 1998. évi statisztikai adatok szerint (IIIS km/km

2), míg községek belterületein a csapadékvizet elvezető csatornák 818