A Magyar Hidrológiai Társaság XVIII. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Veszprém, 2000. július 5-6.)

kaptuk. Természetszerűleg a horizontális szivárgási tényezőnél több nagyságrenddel kisebb értéket kapunk, mivel a vízszintesen rétegzett összlet vertikális szivárgási tényezőjét a szemipermeábilis rétegek vfzvezetö, illetve vfzrekesztő képessége határozza meg. A szabad hézagtérfogat értékeket szakirodalmi adatok segítségével - a mértékadó szivárgási tényezők alapján vettük fel. A nyugalmi nyomásszintek, mint a számítás kezdeti feltételének felvétele szakirodalmi adatok és a területen mért értékek felhasználásával történt. Problémát jelentett, hogy az egyes rétegekre telepített kutakban ugyan rendelkezünk nyugalmi nyomásszint-értékekkel azonban ezeknek valódisága megkérdőjelezhető, mivel a Maroshordalékkúp egy hidraulikai rendszer, azaz az egyes vízkivételek egymással kölcsönhatásban állnak, ezért sokszor a nyugalminak tekintett nyomásszint egy másik vízkivétel depressziós tere által befolyásolt érték. Általánosságban megállapítható, hogy a területen a nyugalmi nyomásszint a mélységgel nő (feláramlási zóna). A korábbi vizsgálatok (Csepregi A. Maros-hordalékkúp vizsgálata, Jambrik R.: A DK Tiszántúl vízföldtani viszonyai (2. ábra) stb.) egyértelműen a vízadó rétegeken belül a primer állapotbeli hidraulikus gradiens irányát ÉÉK-inek határozza meg 50 cm/km esés mellett. Ezt a modell-adatrendszer felépítése során figyelembe vettük. A nyomásszintek mélységbeli változását a vizsgált térségben elsőként létesített, települési vízbázis egyes kútjainak létesítéskori nyugalmi nyomásszintjeire illesztett kiegyenlítő görbe alapján határoztuk meg. A p

0 nyugalmi nyomás értékét a vízbázis környezetében a z mélység függvényében az 50-350 m mélységintervallumban az alábbi empirikus formulával közelítettük: ln(p

0) = 1,635 • 1(T

2 • ln(z) + 4,458 A modellben valamennyi rétegre külön nyomásszint-eloszlást adtunk meg, amit a rácsháló pontjaiban az ismert irányú és nagyságú gradiens és a települési vízmű területére az empirikus formulával számított nyugalmi nyomásszint határozott meg. A modellben összesen 23 termelőkutat vettünk figyelembe, a tartalékként üzemeltetett és kishozamú kutakat is beillesztettük a rendszerbe. A részletes hidrodinamikai modellezés során hat termelési variáns vizsgálatára került sor. A variánsok kidolgozására annak ismeretében került sor, hogy a vízmű korábbi vizsgálatának adatai szerint a B.64 kút folyamatos üzemű, és ezért átlagos és egyben csúcshozama 831 m

3/18 óra, a B.44 kút szakaszos üzemű átlagos termelése 18 m'/18 óra csúcshozama 519 m

3/18 óra (2. táblázat) A hidrodinamikai számítások során először az egyes termelési 461