A Magyar Hidrológiai Társaság XVIII. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Veszprém, 2000. július 5-6.)

megszüntetésére, mérséklésére, ezen belül a szennyvíz előzetes tisztítását szolgáló berendezések létesítésének támogatására, valamint a szennyvíz mennyiségének és minőségének megállapításával kapcsolatban felmerült költségek ellentételezésére használható fel. Az előbbiekkel kapcsolatban jelezni kell, hogy a csatornabírság felhasználásával összefüggő rendelkezések a jogi környezetre és főleg a bírság céljára figyelemmel meglehetősen összetett kérdéseket fognak át. így, miután a bírság, mint közigazgatási intézkedés célja nem a felek, azaz a szolgáltató és a fogyasztó közötti polgári jogviszonyra visszavezethető szankció, a jogilag szabályozott társadalmi viszonyokkal kapcsolatos elvárásokat tekintve is más megközelítésből lehet kiindulni. E tekintetben a bírság, mint közigazgatási határozatban megállapított és jogellenes magatartásra alapozott szankcióból nem következhet az, hogy az ebből eredő bevétel kizárólag a fogyasztóval polgári jogi értelemben vett szerződéses kapcsolatban álló szolgáltató számlájára kerül. Ez azért is disszonáns lenne, mert a szennyvízelvezető mü káros szennyezésével a bebocsátó lényegében szerződésszegést követ el, jóllehet e tekintetben a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás változatlan. A szerződésszegéssel kapcsolatos joghátrányt, jelentő intézkedést azaz a bírságbevételt, mint sajátos reparációt pedig az állami, vagy az önkormányzati közigazgatási szerv mintegy hatósági jogkörben eljárva "prezentálná". Ezért a jogi szabályozást tekintve a bírság felhasználásánál elsősorban a szennyvízelvezető mű tulajdonosát kell megjelölni, mint olyan jogalanyt, aki jogszabályban meghatározott feladatkörénél fogva egyfelől jogosult a bírságbevétel felhasználására, másfelől arról konkrétan viszont csak a jogszabályban meghatározott keretek között rendelkezhet. A bírság felhasználását érintő alternatívákat nézve utalni kell arra is, hogy a vízügyi célelőirányzatról szóló jogszabályok, így különösen az 1999. évi CXX. törvény 9. számú melléklete tételesen felsorolja az előirányzat bevételeit. Ezért a csatornabírság, mint idevágó esetleges bevételi forrás felhasználására - miután azt a törvény külön nem tartalmazza - az érintett joganyag felülvizsgálatával, kiegészítésével párhuzamosan adódhat lehetőség. A hatályos jogszabály a szolgáltató által végzett helyszíni ellenőrzésekkel összefüggő jogokat és kötelezettségeket, jogalkalmazási szempontokat nézve nem rendezte megfelelően a szolgáltató jogállását. Mindez az üzemeltető gazdálkodó szervezetek ügyfélképességét és az eljárás jellegét nézve az elmúlt években többirányú jogalkalmazási bizonytalanságot eredményezett és eredményez. Ezt tükrözi az a tény is, hogy az idevágó közigazgatási peres eljárásokban született ítéletek is ellentmondásosak. 662